Veszprém – Ludium pigmentum kiállítás

Az emberek általában nagy örömet éreznek a színek láttán – írja Goethe Színtanában. A szemnek éppúgy szüksége van rájuk, mint a fényre. Gondoljunk arra a felüdülésre, mikor borús napon a táj egy részletére rásüt a nap, és láthatóvá teszi a színeket. Kiszínesedtek Konok Tamás, az egyik legjelentősebb kortárs magyar konstruktivista festő képei. Korábban inkább monokróm volt a világa, most a kék, vörös, a narancssárga is megjelent a geometrikus-absztrakt irányzatba sorolható munkáiban. Életművének ebből az új fejezetéből nyílt kiállítás szombaton Veszprémben a Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény Galériájában Ludium pigmentum, azaz Színes játékok címmel. Az utóbbi két-három évben festette ezeket a képeket.”Most egy ilyen nagy széria kijött” – fogalmazott a 83 éves festő a rendhagyó megnyitón, amelyen nem művészettörténész vagy esztéta méltatta a munkáit, hanem hagyták az alkotót beszélni. Nyilván nem véletlenül, mert Konok Tamásról köztudott, hogy legalább olyan élvezet hallgatni, mint a képeit nézni.

„Az ember öreg korára felszínesedik” – mondta Hegyeshalmi Lászlónak, a Művészetek Háza igazgatójának a kérdéseire válaszolva, ami akár szójátékként is felfogható: (fel)színesedik.
„Visszagondolva az eltelt időre, igazán a pozitívum marad meg, amire az ember jó érzéssel gondol vissza.” Neki igazán van mire visszaemlékezni, hiszen nagyon gazdag életút áll mögötte, Bernáth Aurél tanítványa volt a főiskolán, 1959-től a 90-es évekig Párizsban illetve Zürichben alkotott, majd Budapesten is berendezett magának egy műtermet. Párizs hatására alakult ki az absztrakt stílusa. A hatvanas évek elején amit ő megismert, az még a régi Párizs volt, még élt Picasso, de már elkezdődtek Yves Klein polgárpukkasztó akciói.
Azért ne gondoljuk, hogy azonnal megütötte a főnyereményt, amint kiköltözött. Most ezen a megnyitón nagy adag humorral elmesélte, kezdetben milyen nyomorban élt a külvárosban egy bérház padlásán, ahova egy újságpapír raktárból lehetett létrán fölmászni. Pechjére, az első vásárlója egy másfél mázsás műgyűjtő hölgy volt, Madam Zsu, De Gaulle egyik titkárnője, aki beszorult a padlásnyílásba és egy klosár segítségével csak nagy nehézségek árán tudták kiszabadítani.

Konok Tamás annak kapcsán, hogy most tanít a budapesti Műegyetemen, megemlítette, hogy ő még Füst Milántól tanult esztétikát. Tőle hallotta, hogy nem kell görcsösen igyekezni, túlzottan figyelni. A dolgok megértéséhez, akárcsak az alkotáshoz is laza lélekre van szükség. Ezt azért is nagyon érdekes éppen tőle hallani, mert képeinek tartalma mérnöki rációval lehűtött anyag, értelemmel átvilágított szerkezeteket fest.

Bartuc Gabriella

 

FacebookTwitterGoogle+Google GmailPrintFriendly