Rózsa Gyula – A szépmesterségek folytatása

kiallitas-kiscelli-15Konok Tamás mostanára mesterkonstruktivista lett. Mestere, Bernáth Aurél példáját követő korai képeit, csendéleteit és hűs tájait ezúttal csak a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítás impozáns katalógusa idézi – írja kritikusunk A gondolatmenet struktúrája című kiállítás kapcsán. Gondolhat bárki bármit, Bernáth Aurél tanárnak is rendkívüli volt, ezt korunk doyengalériája fényesen bizonyítja. Csernus, Kokas, Konok – hogy csak őket említsük az élő vagy tegnap még élt legnagyobbak közül – mind az ő osztályában tanulta a szakmát, mind az ő nyomában kezdett el dogozni ötven-hatvan éve. Hogy aztán mind a három növendék hamar szakított a Bernáth-hagyománnyal, hogy tehát ebben az önálló mesterré válásban mennyi érdeme volt az eredendő mesternek, s mennyi az egyéniségnek, azt sosem fogjuk már megtudni. Azt azonban látjuk, hogy a Bernáth-indításban felettébb sokféle lehetőség rejlett: a névsor önmagáért beszél.

Konok Tamás mostanára mesterkonstruktivista lett. Bernáth példáját követő ötvenkilences képeit, csendéleteit és hűs tájait ezúttal csak a kiállítás impozáns katalógusa idézi, akárcsak azt a változássort, amely ekkortájt bekövetkezett párizsi letelepedésével kezdődött. S bár egymást követő korszakainak nyilvánvalóan sok köze volt a romtemplomban most látható tiszta, éles levegőjű panorámához, ragaszkodjunk a jelen látnivalóhoz. Egy legfeljebb tíz-tizenöt éve kezdődött periódus csúcsaihoz, amelyek a nyolcvan felé haladó festő minden érettségét és életkorát semmibe vevő erejét tanúsítják.

kiallitas-kiscelli-14Síkkonstruktivizmus. Finom, metszően érzékeny vonalaknak és súlyos vagy lebegő síkidomoknak az absztrakciója, szöggeometriának és szöggeometriától igen ritkán eltérő, azt meghajlító, abba belevágó íveknek a rendszere. Kevés eszköz és kevés szín. A Vörös graphidion kétezer-hatos vásznán egy parányi fehér négyzet a csukló vagy a kötőelem, amely megtartja a vékony fehér tengelyek, s így a rájuk eresztett súlyos fekete hasáb egyensúlyát, ám a képmezőt a diadalmas, erős vörös uralja. Az S. T. 2008 jelű tábla egyetlen fekete negyedkör görbületét engedélyezi, de az olyan dinamikus, hogy behatol, belevág egy sárga téglalapba. Mellette az S. T. 2009-en kék-fekete a negyedkörív, s utoljára Moholy-Nagynál látott pátoszt teremt az ezúttal sárga képfelületen.

kiallitas-kiscelli-13Ha meggondoljuk, mennyi fáradó utánérzés, mennyi csörömpölő epigonizmus terhelődött a klasszikusokra kilencven esztendő során, ha hozzávesszük mindazt a kaján csúfságot, amellyel a posztmodernnek nevezett utókor kezelte az eredeti síkkonstruktivizmust, Konok késői korszakát alig értjük. Liszickijék kommunista jövőben bízó optimizmusa, a Bauhaus politikailag kevésbé intoleráns küldetéstudata, Mondrian filozófiája mind a gyönyörűséges múlté – nem tudni, honnan van Konok magabiztossága. De hiteles és méltó a folytatás. A határozott, erős és a finoman ellazított vonalak artisztikus precizitása, az alapszínek aszkézise, ám ellenállhatatlanul győztes kombinációja, a légies és az ezekhez képest brutális formák feszültsége mind eredeti és mind töretlen. Most ismét láthatjuk, hogy ebben a végletekig leegyszerűsített stílusban, világnézetben és üdvtanban a változatosságnak milyen határtalan lehetőségei rejlenek.

kiallitas-kiscelli-12Konok többnyire graphidionnak nevezi képeit, jó érzékkel utalva sokszor emlegetett fölmenőjének, Ferenczy Istvánnak a főművére. A nemzeti jelképpé lett Pásztorlányka, amely a klasszikus A szép mesterségek kezdete címet is viseli, Kazinczytól egy harmadik, frissen alkotott görög nevet is kapott, s ráadásul dicsőítő epigrammát a költőtől, aki akkor még nem is látta a művet. A módszernek máig akadnak követői, de aki látványélmény alapján nyilatkozik a szobrászutód munkáiról, nem talál disszonanciát. Műgondban, minőségben semmiképpen sem. A Szürke graphidion józan, mint egy acélfal, fekete vonalú, megdöntött téglalap próbálja kibillenteni az egyensúlyából, de egy másfajta szürke tagozat és egy fehér egymásba kapcsolódása visszazökkenti. A Zöld graphidion egyáltalán nem zöld, de szürke-fekete világában a változó vastagságú, lazúrosan oldott vonalak egyensúlyt teremtenek. A legelegánsabb talán a Kapu, vonalmozgások, amelynek fehér vásznán a vékony fekete csíkok nagyon választékos szövet benyomását keltik, és úgy teremtenek bonyolult stabilitást, hogy a fekete vonal csupán a faktúrájától színesnek tetszik.


Megvan a rokonság. Ha az új Konok-képek nem kínálnak is a Pásztorlánykáéhoz hasonlítható erkölcsi-esztétikai tanulságot, ha a kiállításcímben megadott mondanivaló éppúgy olvasható ki vagy olvasható bele a művekbe, mint a konstruktivista elődök ideái az övékébe, feltűnő, hogy Konok minden bonyolult szerkezetéből szép egyensúllyal kerül ki. Akárcsak a klasszicizmus.

Rózsa Gyula – Kultúra  2009.07.14 18:45

 

kiallitas-kiscelli-4

 

FacebookTwitterGoogle+Google GmailPrintFriendly