Szépművészeti Múzeum – A digitális agy anatómiája

2010_35  Az elektronikus agy anatómiája I. - 200x180cm - Akril,vászon

2010_35 Az elektronikus agy anatómiája I. – 200x180cm – Akril,vászon

2014. június 26. – szeptember 7. Konok Tamás kabinet kiállítása a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének egyik első emeleti termében Hans Beltingnek, a világhírű német művészettörténésznek a művészettörténet végéről értekező gondolataira reflektál. Az eddig megrendezett tíz kabinet kiállítás közül az elsőhöz, Jovánovics György szobrászművész kiállításához maga Belting professzor írt katalógust. Könyvei itthon és a nemzetközi színtéren egyaránt meghatározó jelentőségűek.

Hans Belting A művészettörténet vége. című kötetében a következőket írta: „A komputer […] a múzeum szerepének átgondolására is késztet – a számítógép képes mindent gyűjteni (tárolni), amennyiben megfosztja a testi egzisztenciájától mindazokat a dolgokat, amelyeket egy múzeum gyűjt (és kiállít). Ily módon a múzeum és a számítógép termékeny ellentmondásba kerül egymással. A múzeumban a testtel rendelkező kiállítási tárgyak helyének megtapasztalásáról, illetve a tárgyak származásának és közvetítettségének idejéről van szó, míg a számítógépben a képek hely nélkül és időtlenül vannak jelen, és ennek köszönhetően testetlen információkká is változhatnak.

Konok Tamás ezzel kapcsolatosan leszögezi: Emberi fejlődésünk meghatározó princípiuma, gondolataink vizuális megjelenítése jelek, képek vagy betűk folyamataiban: a leolvasásban. A kép hasonlóan az íráshoz üzenet és kommunikáció. – Munkásságom kezdete óta foglalkoztat a vonallal és a vonalrendekkel való ábrázolás, amely a vizualitás legelvontabb kifejezése. Absztrakció, mivel vonal a természetben nem létezik. A sötét és világos formák elhatárolásait, agyunk a kézíráshoz hasonlóan vonalfolyamatok rendszereiben képes kifejezni, amivel minden ábrázolható, legyen az egy tájkép, emberalak vagy a csendélet. Az elméleti fizika is vonalakkal írt számok, ábrák és betűk képleteivel kommunikál és fejezi ki létünk mélységeinek és távolságainak rendjét és felfedezéseit. –  A digitális kommunikáció korába léptünk, ami a kerék feltalálása óta talán a legnagyobb forradalom és radikálisan megváltoztatja emberi létünket.  Ma már mikroszkopikus vonallabirintusok halmazaiba koncentrálódik civilizációnk minden eredménye, amelyek egyben a rend szépségét is magukban hordozzák. Érdeklődésem az utóbbi évtizedben ezen életérzés irányba fordult munkáim művészi megjelenítéseiben. Törekvésem a látvány mögötti láthatatlant kívánja láthatóvá tenni. Arany Jánost szeretném idézi itt: „Nem a való hát: annak égi mássa lesz, amitől függ az ének varázsa…”

Konok Tamás „A digitális agy anatómiája” című festett diptichonját és Hans Belting szövegét Geskó Judit, a kiállítás kurátora egymás mellé rendelte. Tette ezt abból az alkalomból, hogy az 1800 utáni gyűjtemény új állandó kiállítása feltehetően az utolsó kiállítás az 1906-ban kapuit megnyitó múzeum történetében. A Schickedanz épületből a 19-20. és 21. századi műtárgyak néhány éven belül átköltöznek az Új Nemzeti Galéria épületébe, addig a historizáló épületet felújítják. Fájdalmas búcsú, amely egyúttal új fejezetet is nyit.

 

Bárka oline – Deák Csillag : Szürke/állomány, avagy utazás a koponyánkba

2010_36  Az elektronikus agy anatómiája II. - 200x180cm - Akril,vászon

2010_36 Az elektronikus agy anatómiája II. – 200x180cm – Akril,vászon

Újrarendezték a Szépművészeti Múzeum 19. századi kiállítását. A termekben a korabeli alkotásokon kívül kortárs művek is helyet kaptak: Hollán Sándor, Keserü Ilona művei jelennek meg a falakon Courbet, Gauguin és Monet művei mellett. Párhuzamosan Konok Tamásnak A digitális agy anatómiája címmel nyílt kabinet-kiállítása az egyik teremben. A két kiállítás párbeszédben van egymással.

Konok Tamás hatalmas diptichont (Elektronikus agy 1-2) állít elénk, ikreket. Talán oltárképet, vagy egy női és egy férfi agyat látunk? A férfi és a női agy idegsejtjeinek kommunikációja különbözik egymástól: a női agyban sokkal több idegi kapcsolat köti össze a két agyfélteke távoli területeit, a férfiaknál ellenben az egyes féltekéken belül alakul ki több idegsejt-összeköttetés. Kutatók létrehozták az emberi agy nagy felbontású 3D-s digitális modelljét. A rekonstrukció mikroszkopikus részletességgel mutatja a szerv anatómiáját, és lehetővé teszi, hogy a kutatók a hajszálnál is kisebb jellegzetességeket megfigyeljék.

Konok Tamás nem tudományos megfigyelést végez, hanem művészi vízióját tárja elénk. Két mikrokozmoszt látunk, a totalitást. Konok rég felismerte, hogy a világban intertextuális fordulat következett be. A két kép korunk szimbóluma, paradigmaváltásra utal. Helyesebben maga az új paradigma. Időben egymásba olvasunk, egymásba írunk, egymásba mosódunk. A logocentrikus világunkban új gondolkodásra vagyunk kényszerítve. A digitális (elektronikus) agyat és annak képét a valóság megismerhetőségének, rögzíthetőségének szimbólumaként is értelmezhetjük. Konok Tamás a linearizált rögzítés és dekódolás helyett a többdimenziójúság, többrétegűség gyakorlatát alkalmazza, amely révén a bennünket körülvevő világ feltérképezéséhez jut egyre közelebb.

A művész diskurzust folytat a látogatóval az emberi agyról és annak értelmezéséről. …a modernizáció épp arról szól, hogy megkérdőjelezzük a korábbi ismereteket. Konok kabinet kiállítása szembe megy az engedelmesség, a hagyomány és a zártság szemléletével és világával, mivel a pluralitáson, a nyitottságon, a naprakészségen és az elevenségen alapul az alkotói attitűd. Egyszerre kánont bont és új kánont épít. Az alkalmazkodás kevés. Konok az emberi agyvelőre irányítja a figyelmet. Az emberfőre. Az anatómiára, mint egy orvos. …az emberi fej a legfőbb erőforrás, a művelt, naprakész, sőt, időben is transzcendálni képes emberi elme…„Emberek, nem vadak – elmék vagyunk!” – írta József Attila Levegőt című versében. Hontalan-e a digitális agy? Hol van a horizontja? Röghöz kötött-e a digitális agy? Vagy ereje épp abban rejlik, hogy túlélő erővel bír. Befogad és változik. Megőriz és szelektál. Emlékezik és képes az új meglátására. Mobil. Mint egy mobiltelefon. Bárhol lehajtja a fejét, ha kell. És nem akar ott élni, ahol – Konok szavai szerint – mindig kedd van, mindennap. A digitális agy integrál, összefog, befogója van. Univerzális. Anatómiailag biztosan. A 2003-ban készült 21 gramm című filmbenAzt mondják, a halál pillanatában mindnyájan 21 grammot veszítünk el.Ennek a kijelentésnek nincs tudományos alapja. Konok Tamás megmarad szigorúan az agy digitális képénél. Nem grammban méri a lelket, az agy működését.

2012_9  Piramidal III. - 50x40cm - Akril,vászon

2012_9 Piramidal III. – 50x40cm – Akril,vászon

QR-kódokat látunk utcán, plakátokon, szórólapokon, a képek mellett. Digitális szótárt, csupa egyes és nulla. Sorozatban. Vonalak, formák, és egymáshoz való kapcsolódásuk változatossága és kimeríthetetlensége. Hálózatban élünk, mi magunk és agyunk is egy hatalmas és szövevényes hálózat. Életünk egyre inkább hálózatba, közösségi hálózatokba kapcsolódik, akarva, akaratlanul. A digitális agy vizsgálata merőben más világ, mint Gauguin, sőt mint Rodin világa. Abban közösek, hogy az emberi érzelmek változatlanok, de a világra tekintés, a gondolkodás módja lényegesen más. Ami korábban oszthatatlan volt, most felbontható, látható, kimerevíthető, ábrázolható. Sejtek között utazhatunk a microchipszekkel. Információt nyerhetünk az agy működéséről. Rodin két szobrát látjuk a 19. századi gyűjtemény kiállításán. Mindkét szobor csókot, ölelést ábrázol, az egyik fehér, a másik fekete színben. Ez az ellentétek világa. Világos és sötét arcát mutatja. Konok Tamás is sötét, sötétebb, és a még sötétebb jeleket visz a vászonra, változó struktúrában, az idegpályák fehérek. Fel nem derített területek? Memória nélküli helyek, gócok?

Hans Belting szerint… a számítógép képes mindent gyűjteni (tárolni), amennyiben megfosztja a testi egzisztenciájától mindazokat a dolgokat, amelyeket egy múzeum gyűjt (és kiállít). Ily módon a múzeum és a számítógép termékeny ellentmondásba kerül egymással. A múzeumban a testtel rendelkező kiállítási tárgyak helyének megtapasztalásáról, illetve a tárgyak származásának és közvetítettségének idejéről van szó, míg a számítógépben a képek hely nélkül és időtlenül vannak jelen, és ennek köszönhetően testetlen információkká is változhatnak.

Konok Tamás ezzel kapcsolatosan másként fogalmaz, azaz a láthatatlant kívánja láthatóvá tenni ezúttal digitális módon. A digitális kommunikáció korába léptünk, ami a kerék feltalálása óta talán a legnagyobb forradalom és radikálisan megváltoztatja emberi létünket. Ma már mikroszkopikus vonallabirintusok halmazaiba koncentrálódik civilizációnk minden eredménye, amelyek egyben a rend szépségét is magukban hordozzák. Érdeklődésem az utóbbi évtizedben ezen életérzés irányba fordult munkáim művészi megjelenítéseiben. Törekvésem a látvány mögötti láthatatlant kívánja láthatóvá tenni. Arany Jánost szeretném idézni itt: „Nem a való hát: annak égi mássa lesz, amitől függ az ének varázsa…”

Konok Tamás diptichonjában a gondolkodó, kételkedő, önmagát elemző és megismerni vágyó embert hozza elénk. Babits A lírikus epilógja c. versében a szolipszizmus képi megjelenítője, az önmagunkból való kilépés lehetetlenségére utal: „Vak dióként dióban zárva lenni.” A dió szimbolikája: az értékes belső rész, a rejtett lényeg, a bölcsesség jelképe, amely csak nagy fáradság árán érhető el. Általában félbevágva ábrázolják: csonthéja a koponya, belső magja az emberi agy megfelelője. Keresztény felfogásban a külső zöld burok Krisztus teste, a csonthéj a kereszt fája, a dióbél pedig maga az isteni lényeg.

A QR-kód által takart információkat csak segédeszközzel (pl. okostelefon) tudjuk leolvasni. Ezen a kiállításon hagyjuk telefonunkat a ruhatárban, látogatóként az a feladatunk, hogy a látott képeket segédeszköz nélkül, agyunkat felhasználva próbáljuk dekódolni.

2011_40  Vers L'infini - 180x200cm - Akril,vászon

2011_40 Vers L’infini – 180x200cm – Akril,vászon

 

Kölüs Lajos – Hogy ne legyek egyedül az éjszakában

Tudásalapú társadalomban létezni és érvényesülni annyit tesz, mint megtalálni az adott pillanatban szükséges információt és érvényesíteni azt. Digitális módon és eszközökkel. A digitális aggyal. Az agy úgy működik, mint egy gép (Descartes, 1649). Ma már tudjuk, hogy… az agyban az információk feldolgozása nem digitálisan, determinisztikusan, hanem statisztikai úton történik. …logikai megbízhatósága felülmúlhatatlan. Neumann úgy fogalmazott, hogy a neuronok működése kontextustól függ. Végkövetkeztetésként azt állapította meg, hogy az idegrendszer működése a digitális és az analóg jelfeldolgozást integrálja. A mai gyerekeknek digitális agya van, azaz hihetetlen mennyiségű információ-feldolgozó folyamatot tudnak párhuzamosan „futtatni”, és az észlelésük is jelentősen felgyorsult. A vibráló, minden másodpercben új információt nyújtó on-line környezet alakíthatta ki ezt, amelyben idejük nagy részét töltik, amibe gyakorlatilag beleszületnek.

Helmholtz-Gregory retina-paradoxona szerint: Amit úgy látok, hogy “odakint van”, az “idebent” is meg kell legyen. Konok lát valamit, észrevesz, rajtakap, egy pillanatot, egy állapotot, különös tekintettel a vizualitás világára, amelyben az emberi agy fontos eszköz és cél. Mindkettő. Konok az időtlenségbe visz, egy szabad szemmel nem látható térbe. Felötlik bennem a kultikus Mátrixfilm. A film egy olyan disztopikus jövőt fest meg, melyben az érzékelt világ valójában a Mátrix, egy szimulált valóság, amelyben az embereket a gépek tenyésztik, azzal a céllal, hogy saját energiájuk forrásaként hasznosítsák őket. Konok nem lesz a cyberpunk és hacker, ha érti is a buddhista, védánta, messianizmus, dualizmus, szókratészi és platóni ideológiákat, hűvös távolságtartással, de rokonszenves gesztussal viszonyul az emberhez, annak digitalizált agyához. Felbontja a felbonthatatlant, közel megy tárgyához, maga is digitális aggyá válik mint művész.

A világ olyan, amilyen. Bármiféle megértésre törekvő, magyarázó tevékenység egyúttal valamilyen modell megalkotását is jelenti. Az agy működése szerintünk olyan, mint egy film, vagyis nem folytonos, hanem filmkockákból áll, magyarán a működése másodpercenként háromszor, négyszer megszakad, amikor az agy pihen. Konok is két kockát állít elénk. Filmkockákat. Nézzétek és elemezzétek, egy térkép, egy atlasz, egy titkos jelrendszer. Dawkins óta tudjuk, hogy génjeink melléktermékeiként működünk, gondolataink pedig a mémek túlélőgépezeteként jelennek meg. Ebben a viszonylatban a …{számítógép}… digitális létünk túlélőgépezete, következésképpen a vele való szimbiotikus viszony lényegében (digitális) létkérdéssé válik. Konok szerint is az agy digitális eszköz, struktúra és forma, komplex rendszer.

2010_41  S.T. - 100x100cm - Akril,vászon

2010_41 S.T. – 100x100cm – Akril,vászon

A művész az agytól jut el a digitalizált képig. Redukál, de nem mechanikusan. Tisztában azzal, hogy naponta kerülünk kapcsolatba egy személytelen világgal. A blogírás, fórumozás, közösségi linkmegosztás (social bookmarking), podcast, vlog (videoblog), digitális történetmesélés (digital storytelling), képmegosztás, tartalomszervezés (RSS), kollaboratív tartalomírás (wiki), nyílt forráskódú projektekben való részvétel (open source), aktív televíziózás (stumble upon, blip.tv), közösségi rádiózás (blip.fm), mikroblogolás (twitter, laconica) csak néhány példa arra, hogy milyen eszközökkel tehetjük aktívvá a digitális tudásépítésünket.

Konok Tamás két képe, az Elektronikus agy 1-2. egyben a transzcendes, nem manipulált világba is viszi a nézőjét. A láthatatlan és a teremtő világba, ahol a gondolatok és érzések, gyűlöletek és vonzalmak, gyávaságok és hősiességek megszületnek, tárolódnak. A digitális kép a változó helyi értékeket mutatja, a kapcsolódásokat, a térben és időben diszkrét mennyiségeket. A számítás folyamatát a kódolt algoritmus (azaz a program) határozza meg, a számítási folyamat nem más, mint döntések sorozata. Az emberi agy számára terhelő feladatok „kiszervezése”(PC, laptop, táblagép, okos telefon, stb.), az állandó hozzáférés eszközeinek (internet, wifi, cloud, stb.) elterjedése egészen új világot teremt, a vizualitás világában is. Az emberi agy komputerizálódik, miközben a számítógép fejlődése olyan irányba tart hosszú távon, hogy képes legyen önállóan dönteni. A sci-fi művekben ez már közhely. Konok Tamás magáról írja a honlapján: Az utolsó harminc évben egyre erősebben vonzódtam a tapasztalattól függetlenül létező transzcendens életérzés felé az értelemmel fel nem fogható időtlen megjelenítésére. Képsorozataimnak a „Sine loco et anno” (tér és idő nélkül) címet adtam.

A varázsló eltöri pálcáját, adta címül könyvének Szerb Antal. Valaki felébred álmából, ég a háza, kifut a ház elé, majd váratlanul visszafut a lángok közé. Hóna alatt visszajön egy könyvvel. Miért? – Nem is tudom – felelte Puxus -, de szép… és könyv. Hogy ne legyek egyedül az éjszakában. Hogy a Gutenberg-galaxisnak (könyvnek) vége, talán a látogatók is sejtik. Egy új világba tartunk. Konok Tamással az élen. Hónunk alatt egy könyvvel. Konok Tamást sohasem lehet konvencionális gondolkodással vádolni. Talán azért, mert az ő agya születésénél fogva digitális. Művészi agy. „Mindig meg kell lepni a hallgatót, akkor is, ha agyonjátszott, elkoptatott darabot adunk elő.” – mondja Harnoncourt karmester, aki 85 évesen is forradalmár. Konok Tamás is meglep minket. Fülünk legyen rá és szemünk. A digitális agy anatómiája is ezt célozza. Agy nélkül nincs emberi élet.

 

http://www.barkaonline.hu/

FacebookTwitterGoogle+Google GmailPrintFriendly