Hamis műtárgyak karanténban ? – Konferencia a műtárgyhamisítás ellen

 

hamis-2hamisitasellen_logoA Hamisítás Elleni Nemzeti Testület Műtárgyhamisítás elleni munkacsoportja „Hamis műtárgyak karanténban? – Új utakon a műtárgyhamisítás ellen” címmel november 20-án egész napos konferenciát szervezett a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának székházában. A konferencia védnökei L. Simon László kultúráért felelős és Dr. Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkárok voltak.

A HENT Műtárgyhamisítás elleni munkacsoportja az elmúlt évben alakult és egyéves belső műhelymunka után ezzel a tanácskozással lépett ki a szélesebb szakmai nyilvánosság elé. A rendezvényt a vártnál is nagyobb érdeklődés kísérte, jelezve, hogy sokakat érintő, nemzetgazdasági, ágazati és mikroszinten is egyre nagyobb károkat okozó jelenségről van szó. Az előadók és a közel másfélszáz főnyi közönség soraiban a műtárgyhamisítás témájában érintett valamennyi terület, az illetékes állami szervek, a közgyűjtemények, a műkereskedők és műgyűjtők, a bűnüldöző szervek képviselői és művészek is ott voltak. Ugyanez a sokszínűség jellemzi egyébként magának a munkacsoportnak az összetételét is, kifejezésre juttatva, hogy a hamisítás elleni harcban az érintett területek képviselői között hatékony információ- és tapasztalatcserére, koordinált fellépésre van szükség.

Dr. Bendzsel Miklósnak, az SZTNH elnökének és L. Simon Lászlónak, az Emberi Erőforrások Minisztériuma államtitkárának a műtárgyhamisítást szélesebb kontextusba helyező köszöntői után Dr. Kármán Gabriella, a munkacsoport vezetője adott tájékoztatást a csoport eddigi munkájáról és további feladatairól.

Kármán Gabriella tájékoztatása megtekinthető itt.

hamis-1Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész, aki már több tucatnyi, az ő szignójával ellátott hamisítvánnyal találkozott, szenvedélyes felszólásában ecsetelte a hamisítók által a művészeknek, a műkereskedelemnek és Magyarország nemzetközi presztízsének okozott károkat és hangsúlyozta, hogy ezek mérsékléséért munkásságuk pontos dokumentálásával és életművük online hozzáférhetővé tételével a művészek maguk is sokat tehetnek.

Beszéde itt hallgatható meg : 


Einspach Gábor, a Magyar Műkereskedők és Galériák Országos Szövetségének elnöke,
aki a munkacsoportnak is tagja, előbb nemzetközi áttekintést adott a műkereskedelem és a műtárgyhamisítás egymással is összefüggő trendjeiről, majd részletesen foglalkozott a hazai helyzettel, a hamisítók leggyakoribb módszereivel, a hamisítások kiszűrésére rendelkezésre álló lehetőségekkel. Konok Tamáshoz csatlakozva ő is kiemelte azt az imázskárt, amit a külföldi aukciókon sorozatban felbukkanó hamis magyar műalkotások okoznak.

Dr. Kovács Gábor, a Széchenyi István Egyetem jogi karának tanszékvezetője hangsúlyozta, hogy ma még nagyrészt hiányoznak a hamisítás elleni hatékonyabb fellépéshez szükséges jogi eszközök. Miközben a műtárgyhamisítás széles körben elterjedt jelenség, talán nincs egyetlen olyan hamisító sem, aki jelenleg börtönben ülne. Nincsen speciális, a műtárgyhamisításra vonatkozó tényállás, így az egyedül alkalmazható tényállás a csalás, aminek bizonyítása a legtöbb esetben komoly nehézségekbe ütközik. Ugyanakkor nem problémamentes a műtárgyhamisítást büntetni rendelő speciális törvényi tényállás megalkotása sem. A közigazgatási jogon belül dr. Kovács Gábor szorgalmazta a kulturális javak legális kereskedelmére vonatkozó szabályok áttekintését, a műkereskedelem fokozott ellenőrzését, a közigazgatási szankciók megvizsgálását, a műkereskedői tevékenység végzettséghez, képzettséghez kötését, a tőlük elvárható alaposság követelményének közigazgatási szabályokban történő rögzítését.

Dr. Buzinkay Péter, a Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ Műtárgyfelügyeleti Irodájának vezetője a Magyarországon valaha létezett illetve jelenleg is létező hivatalos műtárgy-adatbázisokról adott áttekintést, de kitért arra is, hogy ezek mellett is számtalan különböző adatbank létezik, kezdve az aukciósházak saját adatbázisaitól a jól feldolgozott magángyűjtemények leltáraiig. Az egyes adatbázisok bemutatása kapcsán kitért a létrehozásuk és fenntartásuk során érvényesített szempontokra, hangsúlyozva, hogy azok annyira sokfélék, hogy összevonásuk eleve kizárt. Eseti vagy rendszeres együttműködésük ugyanakkor lehetséges.

hamis-3Markus Eisenbeis, a Német Művészeti Aukcionátorok Szövetségének alelnöke, a konferencia vendégelőadója a szövetségük által néhány éve létrehozott, vitatott eredetű műveket feldolgozó adatbázisról beszélt. Ennek léte már önmagában is segít távol tartani a hamisítványok egy részét a német műtárgypiactól, a kétes eredetű művek vételre ajánlásának pontos dokumentálásával pedig segíti a rosszhiszeműség későbbi bizonyítását. Adatbankjuk teljes egészében a privátszféra kezdeményezése, annak működtetésében közintézmények sem közvetlenül, sem közvetve nem vesznek részt. Eisenbeis elismerésre méltónak nevezte, hogy Magyarországon az állami szervek kezdeményezően lépnek fel a műtárgyhamisítás ügyében; Németországban a szakma e tekintetben magára van hagyva. Üdvözölte egy, a németországihoz hasonló célú magyarországi adatbank létrehozását és jelezte, hogy szervezete nyitott az együttműködés, illetve egy későbbi stádiumban akár a két adatbank összevonása felé, ami egy, a jövőben kialakítandó összeurópai adatbázis első lépcsője is lehet.

Markus Eisenbeis prezentációja megtekinthető itt.
A prezentációhoz kapcsolódó közlemény megtekinthető itt.

Dr. Galambos Éva restaurátor-művész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének adjunktusarészletes áttekintést adott a hazánkban is alkalmazott műtárgyvizsgálati technikákról. Eszerint a nemzetközi szinten is elfogadott technikák túlnyomó többsége Magyarországon is hozzáférhető, azonban nem egy helyen, hanem szétszórtan és sokszor olyan cégek, szakemberek kezelésében, akik járatlanok a művészet világában. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy ma már nemcsak műtárgyakat hamisítanak, hanem az eredetigazolásra szolgáló dokumentumokat, így a különböző vizsgálatok eredményeit is. Sokszor problémát jelent a vizsgálati eredmények interpretálása is; a szakemberek gyakran nincsenek tisztában azzal, mire adnak választ és mire nem a különböző vizsgálati módszerek.

A konferencia kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amiben a magyarországi adatbank létrehozásának különböző aspektusai kerültek napirendre. A résztvevők között a közintézményi és a magán (műkereskedői) szféra képviselői is ott ültek. A műtárgyhamisítási munkacsoport korábbi ülésein és egy, a műkereskedők körében végzett kérdőíves felmérés során is nyilvánvalóvá vált, hogy az adatbank szükségességét senki sem vitatja, a hogyanról azonban előzetesen erősen megoszlottak a vélemények. Abban viszonylag gyorsan egyetértés alakult ki, hogy elvi és pragmatikus megfontolásokból is célszerű Magyarországon is a vitatott (és nem a hamis) művek adatbázisát létrehozni, azzal, hogy annak részei lehetnek, illetve részei maradhatnak – ekként megjelölve – az egyértelműen hamis vagy később annak nyilvánított művek is, utóbbiak akár nem csak a felhasználók zárt köre, hanem a nyilvánosság számára is hozzáférhetően. Nehezebben közeledtek az álláspontok abban a kérdésben, hogy az adatbázist csak a műkereskedők hozzák-e létre és üzemeltessék, avagy abba integrálódjanak a közgyűjtemények archiválási, bírálati, kutatási, stb. tevékenysége során összegyűjtött adatok is. A műkereskedők képviselői, Einspach Gábor és dr. Virág Judit az utóbbi változat mellett érveltek, míg a közszférát, illetve a közgyűjteményeket képviselő dr. Buzinkay Péter és dr. Király Erzsébet (Magyar Nemzeti Galéria) a műkereskedőkre javasolták bízni a dolgot, mivel egyrészt az adatbázis célja a műkereskedelemben keringő hamis műtárgyak forgalomból való kivonása, másrészt a közgyűjteményi adatbázisok egészen más szempontrendszer alapján jöttek létre. Végül az utóbbi álláspont képezte egy körvonalazódni látszódó konszenzus alapját, azzal, hogy a közintézmények adatbázisai és a műkereskedők által létrehozandó adatbázis között szükség van az együttműködésre, ami elsősorban a köz-adatbázisok felé érkező konkrét megkeresésekre történő információ-szolgáltatás formájában valósulhat meg. Felmerült még, hogy az adatbázis létrehozásának Németországban alkalmazott módja igen jelentős kapacitásokat kötne le a műkereskedelemben, hiszen ott naponta nagy számban jelennek meg hamis vagy legalábbis vitatott művek, de várható, hogy az adatbázis léte és működése önmagában is nagyon sok potenciális beadót tart majd vissza az ilyen művekkel való kísérletezéstől.

Még számos további kérdés, többek között a projekt finanszírozása is megválaszolásra vár, ezért a konferencián megkezdett vita folytatódni fog a munkabizottság ülésein. A témának nyilvánvalóan új impulzust adott, hogy az adatbázis létrehozása ezen a konferencián került először kézzelfogható közelségbe.

 

FacebookTwitterGoogle+Google GmailPrintFriendly