Bernáth Aurél és Berény Róbert tanítványaként végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Rövid időre tervezett párizsi ösztöndíja évtizedekre odakötötte, Párizsban telepedett le a ma már újra Budapesten élő művészt. A Párizs–Zürich–Budapest háromszögben élő és alkotó Konok Tamás festőművésszel szentendrei Natura Naturata kiállítása kapcsán beszélgettünk.

Konok Tamás a Natura Naturata című kiállításán, 2016, MANK Galéria, Szentendre

A ’90-es évek közepén az Ernst Múzeumban rendeztek alkotásaiból egy retrospektív kiállítást, bemutatva addigi életművét. Az eltelt húsz év jelentős változásokat hozott művészetében…

A nagy változás a hatvanas évek végén volt. Döntéshelyzetbe kerültem, hogy a dionüszoszi világ felé menjek tovább, amiben akkor már erősen benne voltam monotípiáimmal és kisebb-nagyobb formátumú képeimmel, ugyanakkor megindult bennem egy vágy az egyszerűsödés felé. Losani kiállításom felkeltette néhány építész érdeklődését, s több megrendelést kaptam. Ezek az építészeti munkák, a fal méretű fehér Reliefek erősen visszahatottak a festészetemre. Ennek hatására kezdtem festeni a monokróm világot, s egyre inkább a geometrikus, tiszta, világos szerkesztésre törekedtem. Képeimben a vonalnak domináló szerepe volt, a különböző minőségű hálózatok alakítottak ki egy belső térbeli mozgást.

Konok Tamás: Relief (1970/49), 1970, akril, fa, 12×35 cm

Anyai ági ősöm Ferenczy István Pásztorlányka (Graphidion) szobrának ihletője – a mitológiai istenasszony, aki kedvese arcképét a tengerparti fövenybe faággal rajzolta bele. Ez volt a rajz születése, erre utalva neveztem el vonalból felépített képsorozatomat Graphidionoknak. Ez a képi ábrázolás a mai napig megmaradt munkáimban.

Konok Tamás: Graphidion (1977/84), 1977, monotípia, domborítás, gouache, grafit, 55×74 cm

A ’60-as évek végi váltás, mint említette, belső dilemmákból született. Ugyanakkor éppen ez az időszak – ekkor már Párizsban élt – a képzőművészetre is erősen hatott. Ez mennyiben befolyásolta útkeresését?

Nálam sokkal erősebb volt a belső elhatározás a változásra. Az alkotótevékenység filozófia. Az embernek el kell döntenie két alapvető kérdés között a választ, hogy a dionüszoszi ember szertelen, véletlenszerű gesztus-érzeteiből alkot vagy pedig az egyszerű, tiszta, világos, pontosan szerkesztett, statikus irány felé vigye a művészetét. Ez alkati kérdés, belső igény. Arról is szól, hogyan akarom élni az életem. Akkor úgy éreztem, hogy ebben a rendben jobban meg tudom találni önmagamat. A világmindenség létrejötte is rendteremtés. De a mai napig vonz a másik, a kaotikus világ, amelyben magam is alkottam egy ideig. Mint ahogy Tàpies, Alberto Burri vagy Rauchenberg festészetét is szeretem.

Konok Tamás: S.T (Tondó sorozat, 1986/51/2), 1986, akril, vászon, 8,5 cm

A rendvágyás először a geometrikus képeiben mutatkozott meg. A zene (ami egy ideig pályájának mutatkozott) képei ritmusára, szerkezetére is hatással lehetett. Művei címéhez gyakran választ a zenei formák világából.

A zenetanulás a rendre való nevelés. A zenei szerkesztési formák és rendszerek sokban azonosak a vizualitással. De ugyanígy létezik korunk zenéjében a dionüszoszi is, ami egyfajta kaotikus életérzés megjelenítése. A zene – bár a konzervatóriumi évek után feladtam a pályát – mindig szerepet játszott az életemben, és sokat profitáltam belőle. A kortárs zenében Ligeti György és John Cage művei állnak közel hozzám – műveik redukciók, néhány hangra épülnek.

A mostani szentendrei kiállításán (Natura Naturata) bemutatott nagy táblaképei ezekhez hasonlóak. Az említett redukció mintha egyre inkább fontossá válna művészetében.

Mostanában egyre jobban izgat a számítógép világa, a programozás rajzban megjelenő kapcsolathálózat-mintája, ami átvitt értelemben, munkáimban is megjelenik.

Konok Tamás: S.T. (2010/41), 2010, akril, vászon, 100×100 cm

Ennek használata, beépítése nagyon régre nyúlik vissza. Már a ’70-es években megjelenik műveiben. Hogyan változott azóta a jelrendszer használata?

Ez a sorok rendszerének folyamatából indult ki. Egy időben gyűjtöttem a keleti írásrendek újságait, amiknek nyomtatott jeleiből és elvágásából számos kollázst készítettem. Ezeknek a képsoroknak a kivágása, egymás alá ragasztása és ritmusainak vizuális megjelenése érdekelt. Ennek következményeként jött a Hálózatrendszer témakör, de a folyamat már a Graphidion sorozattal elindult. A hálózatrendszerek kutatása a tudomány új szakterülete. Ennek problematikája jelen van a képzőművészeten kívül a kortárs zenében is.

A betű, az írás használata önre is, mint oly sokakra, erőteljesen hatott. Milyen értelmezési lehetőségeket jelentett ez a maga számára?

A kalligráfiában leginkább az érdekelt, hogyan viselkedik a megjelenés a betűk felnagyításának és elvágásának hatására. Egy héber vagy más írásrend folyamatába való beavatkozás új ritmusrendet ad a képi fogalmazásnak. Ezek nálam véletlenszerű rátalálások voltak. A jelentéktelen dolgokból is egy új, érdekes világot lehet építeni.

Konok Tamás: Arabusul (2011/15), 2011, kollázs, akril, papír, 15×14,7 cm

Művei kapcsán sokszor beszél egy konstruált világról, az általa létrehozott rendről, amiről nekem József Attila „Szabadság, te szülj nekem rendet” sora jut eszembe. A párizsi és svájci lét adta meg ennek a szabadságnak a lehetőségét?

A rend számomra a szabadság megtestesülése, összhangzását jelenti.

Hosszú évtizedek párizsi és svájci léte után telepedett le újra Magyarországon. Ez a „hazajövetel” változtatott a korábbi munkáin? Hiszen egy egészen más szellemi, kulturális, művészeti közegből tért vissza.

Éltem Párizsban, Amerikában, Zürichben és az utolsó néhány évben már hosszabb ideig Budapesten is – teljesen különböző világokban. Biztosan hatott rám. Párizsban váltam festővé, onnan a ’70-es évektől rendszeresen ingáztam Zürichbe, amikor az olajkrízist követő válság után számos neves galéria Svájcban nyitotta meg filiáit. Zürich akkor a művészeti élet központja volt. Számos neves műgyűjtőt ismertem meg itt, a konkrét művészet meghatározó alkotóit, Max Billt, Richard-Paul Lohset és Vivarellit, akikkel együtt állítottam ki. Az ottani Schlégl Galéria 25 éven át képviselte munkásságomat. Úgy gondolom, nem pusztán a véletlen vitt Párizsba és Zürichbe. Életutam részei.

Konok Tamás: Vezetett sorok (2009/9), 2009, akril, vászon, 200×180 cm

Más nyelven alkot az ember „itt” és „ott”?

Magyarországon a vizualitás kevésbé volt jelentős. A zene és az irodalom volt a domináns. Akik jeles képzőművészek lettek, azok zömében kint éltek és alkottak. Az sem feledhető, hogy a közel ötven év európai művészettől való elzártság is rányomta minderre a bélyegét.

Magának is volt több évtized kiesése?

Itthon volt a kiesés. Főleg a közönségnek. Amikor 1981-ben első itthoni kiállításomat rendezték a Szépművészeti Múzeumban, szenzációnak számított, mivel addig ilyen műveket nem állíthattak ki idehaza. Itt kimaradt a fontos ötven év: az action, a pop art, a land art és a minimal art időszaka. (A zenét nehezebb volt elzárni.)

Konok Tamás: Csíkos piros piramis (2010/4), 2010, akril, vászon, 200×180 cm

Szentendrei kiállítása az elmúlt tíz év hatalmas táblaképeiből s kis sorozatából válogatott. Ezek a művek összegzései, letisztázásai eddigi pályájának? Vagy egy új korszak nyitányát is jelzik, ahol a teremtett világ a transzcendens felé irányul?

Egy párizsi kiállításom vendégkönyvébe valaki azt írta, hogy „Elvágyódás a térbe, de meggyökereződés a Föld mélyébe.” Ez jól fogalmazza meg művészi törekvéseimet. Engem is érdekelne az Egész megmutatása. Úgy érzem, hogy az emigráció előtt készült magyarországi képeim is hittel és meggyőződéssel készültek. Fontos része volt annak, amivé lett később. De fontosabb, hogy merre törekszik az ember. Folyamatos kérdésfelvetés, hogy hol a helyem a világban, mivel tudok újat mondani, mivel tudok azonosulni, mit gondolok az életről, az elmúlásról.

Hatalmas, a világ több pontján létező életműve van. Évekkel ezelőtt született egy terv arra, hogy Siófokon helyezik el műveit. Ez nem valósult meg. Mi van, mi lesz az életművel?

Saját tulajdonban lévő képeim nagy részét itthon őrzöm, de nagyon sok van külföldön. Sorsukat a jövő majd eldönti. Az elmúlt években feldolgoztam az egész életművemet és számítógépre mentettem. Siófok ajánlott alapítványom és nemzetközi gyűjteményem számára állandó kiállítási lehetőséget, de meghiúsult, mivel annak megvalósulása ellen az ottani lakósok tüntetést szerveztek. Amire igen büszke vagyok, hogy sikereim mellett még közfelháborodást is kiválthattam!