Interjú a párizsi magyar absztrakt mesterek egyik utolsó mohikánjával, Konok Tamással. A konkréttól a megfoghatatlanig, a gazdag életműtől a közfelháborodásig.
Bernáth Aurél és Berény Róbert tanítványaként végezte el a Képzőművészeti Főiskolát. Rövid időre tervezett párizsi ösztöndíja évtizedekre odakötötte, Párizsban telepedett le a ma már újra Budapesten élő művészt. A Párizs–Zürich–Budapest háromszögben élő és alkotó Konok Tamás festőművésszel szentendrei Natura Naturata kiállítása kapcsán beszélgettünk.
Konok Tamás a Natura Naturata című kiállításán, 2016, MANK Galéria, SzentendreA ’90-es évek közepén az Ernst Múzeumban rendeztek alkotásaiból egy retrospektív kiállítást, bemutatva addigi életművét. Az eltelt húsz év jelentős változásokat hozott művészetében…
Olvassa tovább…
René Roudaut francia nagykövet mutatta be a Konok Tamás 80 éves Kossuth-díjas festőművész tiszteletére készült kötetet.
Konok Tamás valójában sosem vágyott arra, hogy gyűjteménye legyen. Tulajdonképpen nem tett komolyabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megalapozzon és aztán folyamatosan és szisztematikusan továbbépítsen egy kollekciót. A gyűjtemény tulajdonképpen magától nőtt ki, ezért is volt meglepő magának Konok Tamásnak is, amikor 2008-ban Győrben bemutatták a kollekció válogatott műveit. A képzőművész-gyűjtő elmondása szerint furcsa volt együtt látni a gyűjtemény 250-300 darabos grafikai részlegéből válogatott lapokat, hiszen közülük több olyan is volt, ami csak nagyon ritkán került a szeme elé. Emiatt sem tartja magát klasszikus gyűjtőnek: otthonában vagy műtermében nemigen rakja ki a falakra sem mások, sem saját képeit. Úgy érzi, túlságosan befolyásolná az alkotásban, így helyette inkább a tér tiszta, szinte minimalista megjelenése áll közelebb igényeihez.