Kettős ünneppel vehette kezdetét a Kortárs és szakrális, avagy Asztali beszélgetések a Ludwig Múzeumban című sorozat, ugyanis a hazai és nemzetközi szinten is megbecsült Konok Tamás festőművész nemcsak a disputa első résztvevője volt, hanem aznap ünnepelte születésnapját is. Így a beszélgetést követően lehetőség nyílt a művész köszöntésére, ünneplésére is.

Mi köze a kortárs művészetnek a szakralitáshoz? Lehet-e ma olyan alkotásokat készíteni, amelyek transzcendens tartalommal bírnak? Van-e egyházi befogadókészség a szakrális művészetre? Nem egy letűnt kor víziója csupán? – Ezekre és hasonló kérdésekre kereste a választ a sorozat.

A beszélgetés a szent és profán definiálásával indult. „Elprofanizálódott ez a világ, a szakralitásnak egyre kevesebb tere van. Két világ polgárai vagyunk, így egyszerre tartozunk a szenthez és profánhoz is. A kérdés az: inkább a profánt próbáljuk szakralizálni, vagy a szakrálist profanizáljuk? Korunkban inkább az utóbbit látjuk, nem csoda a mondás: ma már semmi sem szent” – fogalmazott Fabiny Tamás.

Konok Tamás szerint a művészet területén évezredeket lehet említeni, amik szakrális művészetnek számítanak. Abban az időben ez evidencia volt. A zenében vannak olyan darabok, amelyek megállásra késztetik az embert. „Vannak alkotások, amik intuitív mondanivalójukon keresztül remekművekké válnak. Azonban ma egy etikai krízis korában élünk. Én úgy érzem, hogy a zene – mivel a legelvontabb művészet – tud a legközelebb jutni ehhez a kérdéshez. A vizualitásnál viszont nehézség van. Bizonyos témák, például az isteni gondviselés nem ábrázolható” – fogalmazott a Kossuth-díjas művész.

A beszélgetés kitért az isteni és emberi kreáció, a teremtés kérdésére is. Az Isten saját képmására teremtette az embert, így az alkotás lehetőségét is megadta neki. Ebből kiindulva, az ember is képes a teremtésre a maga teremtettségéből adódóan. „Isten nem kevesebb méltóságot adott az embernek, minthogy alkotótársa, teremtőtársa legyen. Már a gyermek szülése és nemzése is azt az ajándékot adja az embernek, hogy megosztja az élet létrehozásának lehetőségét. Mindezt azonban nemcsak a szaporodásban, hanem a kultúrparancsban is megtaláljuk – vagyis abban, hogy a teremtettség felelősségteljes gondozására szólítja Isten az embert” – fogalmazott az evangélikus püspök.

Konok Tamás elmondta: „A kreáció a rend megteremtésére törekszik. Minden emberbe be van programozva az alkotás lehetősége és szépsége. Mindebben nemcsak az alkotás által létrejövő rend-teremtés értendő, hanem a dolgok megőrzése és ápolása is.”

Az egyházművészet vonatkozásában a templomokban lévő alkotások kvalitásáról Fabiny Tamás elmondta, hogy számos olyan alkotás található egyházi intézményeinkben, melyek minősége megkérdőjelezhető. Mindemellett törekvés van arra, hogy új egyházi épületekben olyan művek kerüljenek elhelyezésre, melyek minőségükben és teológiai tartalmukban egyaránt pontos és kimunkált alkotások.

Konok Tamás meglátása alapján absztrakt, vagy elvonatkoztatott alkotások templomi elhelyezésével kapcsolatban az a legnagyobb probléma, hogy a befogadó, a gyülekezet nem kész erre, hiszen nincs előképzettsége ezen alkotások értelmezésére. A festőművész szerint erre akkor nyílna lehetőség, ha a tanítás kitérne az elvonatkoztatott művészet megértetésére.

Az élő közvetítés segítségével interneten is követhető beszélgetésben az előadók még többek között Isten ábrázolhatóságának és ábrázolhatatlanságának kérdésével foglalkoztak. Ezen kívül teológiai és művészeti oldalról téma volt a kvalitás és az ihlet értelmezése, valamint az építő és ártó művészet megkülönböztetése. A disputát Konok Tamás és Fabiny Tamás egy-egy Kosztolányi idézettel zárta.

A sorozat következő alkalmára 2014. február 13-án kerül sor. Ekkor Lovas Ilona Munkácsy-díjas képzőművész és Jelenits István piarista szerzetes értelmezi a Ludwig Múzeumban a kortárs művészet és szakralitás viszonyát.