Konok Tamás festmény egy pécsi házfalon – Válogatott ritmusok

ilyen_voltilyen_lettÚj külsőt kap Pécsnek a lakosság körében talán legkevésbé elfogadott épülete: a Pécs-baranyai Kereskedelmi és Iparkamara központjaként is működő Majorossy utcai irodaházat Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész egyik alkotásának mintázatával díszítik.

Oszoli Dénes építész a beruházás részleteiről tartott pénteki sajtótájékoztatón elmondta, hogy az ingatlan külső megjelenésének megváltoztatására annak halaszthatatlan energetikai korszerűsítése kínál lehetőséget. Az épület éves energiaköltsége 20 millió forint, a tulajdonos és az üzemeltető a kiadások csökkentéséért májustól augusztus végéig összesen 45 millió forintot költ a tető, a külső homlokzat utólagos hőszigetelésére, a kazán cseréjére.

Talán az ország legnagyobb képzőművészeti alkotásának alapjául szolgál a Pécsi Kereskedelmi Központ épülete, hiszen október 10-én átadták a Konok Tamás Válogatott ritmusok I. című művével díszített, felújított irodaházat. Amikor a Párizsban élő idős Kossuthdíjas festő- és szobrászművész meglátta alkotását 2400 négyzetméteren, maga is meghatódott.

A vakolat díszítéséhez a geometrikus avantgárd hazai és nemzetközi szinten egyaránt elismert képviselője, Konok Tamás Válogatott ritmusok I. című képére esett a választás. Az alkotás mintázatát a homlokzatra festik, az így megjelenő, betűk, valamint számtöredékek által alkotott mintázatnak különböző távolságokban más és más rétegei válnak értelmezhetővé a szemlélők számára. Messziről a jelek halmaza összemosódik és főként a kép világos alaptónusa érvényesül. Közelről azonban értelmezhetővé válik a mű jelhalmaz rendszere, absztrakt üzenete, látható az összetettség gazdagsága és a részletek harmóniája.

Szakemberek reményei szerint a felújítás és a díszítés kulturális attrakcióvá teszi az 1970-es, 1980-as évek fordulóján, családi házas övezetben eredetileg bőrgyárnak épült hétemeletes ingatlant, amely elsősorban a fekete kerámiából készült komor burkolata miatt ma még alacsony elfogadottságú, “nemszeretem” épületnek számít Pécsen.

kamaraépület3

Lapunk kérdésére, miszerint elégedett-e a végeredménnyel, Konok Tamás egyszerűen annyit válaszolt:

– Nem gondoltam, hogy ilyen nagyszerűen és szépen fogják kivitelezni. Gyomorszorítással jöttem Budapestről, ugyanis nem tudtam, hogy fog kinézni a művem egy hét emeletes épületen. Természetesen láttam az előzetes dokumentációkat, a terveket, hiszen háromszor kellett áttervezni az egészet, mert egy képet nem lehet egy az egyben átültetni egy több mint 2400m2-es felületre, ezért az eredeti alkotáson több korrekciót el kellett végeznem. A folyamat elején az volt az érzésem, hogy ez az épület egy hatalmas álló tömb, a mozgalmas, diagonális motívumok által pedig sokkal élőbbé vált. A másik feladat a színekkel kapcsolatban adódott: az eredeti művet feketére és pirosra terveztem, de kiderült – érthető módon -, hogy a hőszigetelés hatékonyságát csökkenti ez a két szín, ezért úgy kellett megválasztani a falakat díszítő motívumok árnyalatait, hogy ne gátolják a hőáramlást. Úgy látom, nagyon szerencsés volt a döntés, mert a szürke és a vörös közül az utóbbi a domináns, így ez is ad egyfajta életöröm érzetet. Külön öröm számomra, hogy az általam talán legjobban szeretett vidéki városban, Pécsett, ahol 1954-ben a főiskola után néhány hónapot töltöttem és nagyon megszerettem, megjelent egy munkám, amivel én is hozzájárulhatok ehhez a gyönyörű városképhez.

– Az Ön meglátása szerint ez a műalkotás miként illeszkedik ebbe a lakókörnyezetbe, ami körbeveszi az épületet?

– Egy olyan klasszikus városközpontba, ahol csupa régi épület van, természetesen nem való a műemléki környezet miatt egy ilyen modern alkotás. Azonban ott, ahol már több házat lebontottak és újjáépül a városrész, van helye a kortárs művészetnek. Számomra igazán nagy öröm, hogy megértem a mű leleplezését. Több hasonló munkám látható Svájcban és Franciaországban, és most első alkalommal Magyarországra is került közülük. Repes a lelkem a boldogságtól.

– Nyugat-Európában megszokott, hogy képzőművészeti alkotásokkal díszítenek középületeket? Mert Magyarországon ez nem nagyon terjedt el. – Nem, nyugaton sincs még hagyománya ennek. Itt nagyon sok panelházat kifestenek, minden emeletet más színre vagy árnyalatra, ezért is örülök ennek a mostani lehetőségnek, mert ezzel megfogalmazódott művészetem egy periódusának a konklúziója, egyfajta szintézise. Ennél nagyobb öröm egy elmúlás előtt álló művésznek azt hiszem, nem adatik. Oszoli Dénes építész néhány évvel ezelőtt figyelt fel Konok Tamás munkájára, a Válogatott ritmusok I.-re, akkor kezdett gondolkodni azon, hogy a ritmusosan elhelyezkedő ábráknak nem csak a vásznon van helyük. Amikor megkapta a megbízást az épület külső felújításának tervezésére, úgy érezte, hogy lehetőség adódott egy izgalmas kalandra.

– Tervezői munkám során tapasztalom, hogy az architektúra, azaz a homlokzati formálás ma is igénye az építészetnek. Mivel itt adottak voltak a falfelületek és az ablaksávok, azt gondoltam, hogy szóba jöhet egy már elkészült mű adaptálása is. Másrészt nagyon jó lehetőséget ad az épület a nagyon egyszerű csupasz geometriai síkok nagy mérete miatt egy részletgazdagabb mintázatra. Ifjú koromtól kezdve figyelemmel kísérem a képzőművészetet, így pl. Vasarely munkásságát is és eszembe jutott a Színes város. Vasarely régóta foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy miként lehetne színdinamikai eszközökkel oldani az épületek, főleg a lakótelepek monotonitását. Egyetemi tanulmányaim során én külön is foglalkoztam színdinamikával, tehát régóta bennem motoszkált, hogy egy bántóan egyszerű, primitívnek is nevezhető épület homlokzatát miként lehet humanizálni, emberibbé tenni. Vasarely munkáit is átnéztem, amikor ezt a tervezési feladatot kaptam, de Konok Tamást is ismertem már, az unokaöccse, Horváth Róbert építész csoporttársam volt az egyetemen. Úgy találtam, hogy Konok Tamás nonfiguratív művészete illik a legjobban erre a felülethez, az ötlet megvalósításához a városi tervtanács zsűrije is hozzájárulását adta. Az ő javaslatukra került az ablakokra is mintázat és azt gondolom, hogy az eredmény őket igazolja.

– Elégedett a látvánnyal, amit a most avatott épület nyújt?

– Nagyon elégedett vagyok, a végeredmény megfelel a várakozásoknak, sőt, még felül is múlja azokat. Az eredeti képet kicsit módosítani kellett, hiszen nem egy papírlap felületéről van szó, számolni kellett az ablaksávokkal, pillérekkel. Szempont volt az átdolgozásnál, hogy az ablakokra kerülő minta ritkuljon, hiszen az ablak fő feladata az, hogy ki lehessen látni rajta. Ahol úgy jött ki a minta, hogy üresen maradt volna a pillér az ablakok között, akkor egy kicsit arrébb toltuk. Emellett jól ítélte meg Konok Tamás, hogy egy ekkora felületen több piros szín kell, ennek a hatása igazán akkor érvényesül, ha közel kerülünk az épülethez. Ezáltal sokkal jobb lett az összhatás. A Pécsi Kereskedelmi Központ – korábban a Pécsi Kesztyűgyár – épülete több mint 40 éve épült az akkori technikai színvonalon, ezért a hőszigetelés és a külső felújítás elodázhatatlanná vált – tudtuk meg Póka Attilától, a Pécs-Baranyai Gazdaságfejlesztő és Szolgáltató Nonprofit Kft. ügyvezetőjétől.

– Az elmúlt években a belső felújításokat végeztük el, most jutottunk el odáig, hogy kívülről is rendbe tegyük az épületet. A külső felújításnál elsődleges szempont volt az energiafelhasználás csökkentése, de az is fontos volt számunkra, hogy az épület megfelelően illeszkedjen az épített környezetbe. Örültünk a tervező, Oszoli Dénes ötletének, amivel kicsit oldani lehet az épület komorságát.

– Megnőttek a felújítási költségek azáltal, hogy egy műalkotás került a falakra?

– Nem lehet hagyományos építőipari tevékenységnek nevezni az elmúlt hónapok munkáját. A fővállalkozó elvégezte a szigetelést és a homlokzati munkát, külön grafikus vállalkozást bíztunk meg a festés és dekoráció elkészítésére. Azért vállaltuk fel ezt a pluszt, hogy kedvezzünk azoknak a vállalkozásoknak, intézményeknek, amelyek a kereskedelmi központban bérelnek irodát, hiszen nem mindegy, hogy milyen környezetben dolgoznak. Szerettünk volna a városnak is adni azzal, hogy olyan megoldást választunk, ami emeli a városkép színvonalát.

– Amióta elkészült a mű, milyen visszajelzéseket kaptak az itt lakó vállalkozásoktól?

– Egyértelműen pozitívak a visszajelzések, tehát tetszik ez a szokatlan megoldás. A legrosszabb vélemény az volt, hogy a ház szebb, mint a felújítás előtt. Reméljük, hogy időtálló megoldás született, ám hogy hazánkban egyedülálló módon, az egészen biztos.