Konok Tamás festőművész (1930-2020) kiállítása a pozsonyi Z Galériában, 2021. Június 15-Július 25.

Konok Tamás 1958-ban járt először Párizsban, ahol a következő évben letelepedett. Az 1970-es évek elejétől a 90-es évek végéig a francia fővárosban és Zürichben élt és dolgozott. Festői munkássága a konstruktívtól  konkrét művészetig terjed.

Festészetét a tiszta geometrikus nyelv, az anyag, forma és vonal feszültség teli kapcsolata,  a  mozgás, a ritmus, az arány és mérték finom egyensúlya, a zenei hangzás érzetét keltő, gazdag színhasználat és a harmónia iránti fokozott érzékenység jellemzi.

Képeinek témái az ember és a világ, a személyes és az univerzális, a tér és az idő filozófiai  és  művészeti problémái. Mindezek mögött legfőképpen a képiség  és a metamorfózis viszonya érdekelte. Mi az a pillanat, amikor az egyszerű képi elemek konstellációi önmagukon túlmutató képi tartalmat generálnak?

Festményein a vonal és a szín diskurzusa  –  a művészi gondolkodás folyamata  –  és az anyag változik át képekké, melyeken a vonal, vagy a betű, rács, raszter, valamint a szín egymással kombinálódva a világ látható struktúrájánál magasabb szubsztanciát teremtő formában oldódik fel.

Konok Tamás művészetében a metamorfózis nem egyszerűen valamely elvont téma, történés, folyamat geometriai formákká történő át- alakítását és érzékivé tételét jelenti. Képein az átalakulás mindig gondolati úton, gondolati művelet során, a jelentések révén megy vég- be, melynek magasabb szintjén valamennyi képi elem allegóriaként értelmeződik. A művész kiterjeszti az időt és a teret az emberen túli, végtelen térbe, s eközben a kép hely és idő nélküli dimenzióba helyeződik át.

A pozsonyi Z Galéria kiállítására válogatott művekben a különböző megjelenésű vonal, illetve a vonalas karakterű betű a főszereplő, és a művész metafizikai, és a késői munkásságára jellemző antropológiai gondolkodása, a világra való nyitottsága. Konok Tamás az emberi élet értelmét a kultúrában keresi, végül kérdései túlterjednek a világról szerzett valamennyi tapasztalatán.
A képeken nincs cselekvés, nincs történelem, nincs idő, nincs árnyék – a képek a művész által megismert valóság teljes megértésének és elvonatkoztatásának a reális eredményei.

N. Mészáros Júlia