2008 tavaszán a győri Városi Művészeti Múzeumban volt látható először Konok Tamás nemzetközi alkotásokból álló gyűjteménye. Az anyag eddig nemcsak a szakma előtt volt rejtett, maga a művész is nemrég, párizsi otthona rendbe rakása során ismerte fel, milyen különleges műtárgyegyüttes tulajdonosa. A művek egyaránt mesélnek a külföldi művészbarátokról és Konok pályájáról. A festő a közelmúltban az Ernst Múzeumban retrospektív kiállítással, az AL Galériában pedig új műveinek bemutatásával jelentkezett. A nagy áttekintő tárlat fél évszázadot ölelt fel, hiszen a válogatás az ötvenes évek még ábrázoló műveitől kezdve, a korábban Székesfehérvárott önálló katalógussal kiállított montázsokon át, a mai geometrikus festményekig nyúlt. Milyen közös nevezőt lehet találni egy ilyen pályaívnek? A kiállítás a helyés időbeli kondícióktól való függetlenséget, a művészet magasabb minőségének keresését hangsúlyozta a Sine loco et anno címmel is. Ám Konok életében nagy szerepe volt a szerencsés időpontban, jó helyszíneken szerzett impulzusoknak, tapasztalatoknak. Erről beszélgettünk vele budai műtermében. Találkozásunknak apropót kölcsönzött az is, hogy (GáyorTibor, Mauer Dóra, Haraszty István, Nádler István, Hetey Katalin, illetve a Párizsban élő Molnár Vera és Nemes Judit mellett) Konok alapító tagja a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesületnek, amely a nonfiuratív, strukturális-konkrét művészetet mutatja be az óbudai Vasarely Múzeumban, és gondoskodni kíván művésztagjai életpályájának alaposabb feldolgozásáról, különös tekintettel az idehaza kevésbé ismert, gyengébben dokumentált külföldi időszakokra. Konok gyűjteményének katalogizálása, győri kiállítása is ebbe a programba illeszkedik, hiszen az Egyesületbe tömörült magyar alkotók nemzetközi kontextusának elrajzolását példázza. Beszélgetésünket Konok életpályáján belül ezért is elsősorban a nemzetközi vonatkozásokra összpontosítottuk.
Month: május 2015
Ars Dictandi – kiállítás 2010
Konok utolsó években készült geometrikus-zenei absztrakciói a mögötte álló évtizedek művészeti tanulságainak összegezései. A végtelenséget, az időnélküliséget érzékeltető képstruktúrák a korábbi, materiális-konstruktív világból a spirtuális festészet felé haladás benyomását erősítik. A galéria a művész legutóbbi évben készült munkáiból mutat be válogatást, az ars dictandi – szerkesztett művészet – szellemiségét reprezentálva.
P. Szűcs Julianna: Konok magabiztos önazonossága
Konok Tamás festőművész kiállításai: Ultima Realita, Aulich Art Galéria, 2010. március 8. – április 8.; Ars Dictandi, Klauzál 13 Galéria, 2010. március 19. – május 7.)
Paraméterek. Úgy alakult, hogy márciusban egyszerre látható Konok Tamás két kiállítása Budapesten. Az egyik Ars Dictandi címmel nyílt meg a Vince Kiadó által működtetett Klauzál 13 Galériában, a másik Ultima Realita címmel a Hamilton cég által finanszírozott Aulich Art Galériában. A két műcsoport születését körülbelül negyven év választja el. A Klauzálban többségükben olyan festmények láthatók, amelyeket mesterük az utóbbi időben alkotott. Az Aulichban pedig azok, amelyek a párizsi emigráció első éveiben keletkeztek. Az alagsorban néhány olyan művet is bemutattak, amely megmagyarázza az emigráns lét választását.
Hamis műtárgyak karanténban ? – Konferencia a műtárgyhamisítás ellen
A Hamisítás Elleni Nemzeti Testület Műtárgyhamisítás elleni munkacsoportja „Hamis műtárgyak karanténban? – Új utakon a műtárgyhamisítás ellen” címmel november 20-án egész napos konferenciát szervezett a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalának székházában. A konferencia védnökei L. Simon László kultúráért felelős és Dr. Répássy Róbert igazságügyért felelős államtitkárok voltak.
A HENT Műtárgyhamisítás elleni munkacsoportja az elmúlt évben alakult és egyéves belső műhelymunka után ezzel a tanácskozással lépett ki a szélesebb szakmai nyilvánosság elé. A rendezvényt a vártnál is nagyobb érdeklődés kísérte, jelezve, hogy sokakat érintő, nemzetgazdasági, ágazati és mikroszinten is egyre nagyobb károkat okozó jelenségről van szó. Az előadók és a közel másfélszáz főnyi közönség soraiban a műtárgyhamisítás témájában érintett valamennyi terület, az illetékes állami szervek, a közgyűjtemények, a műkereskedők és műgyűjtők, a bűnüldöző szervek képviselői és művészek is ott voltak. Ugyanez a sokszínűség jellemzi egyébként magának a munkacsoportnak az összetételét is, kifejezésre juttatva, hogy a hamisítás elleni harcban az érintett területek képviselői között hatékony információ- és tapasztalatcserére, koordinált fellépésre van szükség.
Beszélgetés a szent művészetről
Konok Tamás és Fabiny Tamás párbeszéde a Budavári Önkormányzat aulájában
Az Ars Sacra rendezvénysorozat keretében Konok Tamás Kossuth-díjas festő és Fabiny Tamás püspök ültek a budavári önkormányzat asztalához, hogy a teológia szellemi és a képzőművészet anyagi Isten-keresésében megtalálják a közös nevezőt. A modern „sacra conversazione” hátterét a festő kiállítása adta, amelyet a kommunista diktatúra által lerombolt Mária Magdolna templom tornyában rendeztek be.
Nem a középkori megszentelt hely szakralizálja a műveket, ám a hely szelleme hatott a kiállítás rendezésére is: a mindezidáig önállóan bemutatott absztrakt művek a középkori oltárokat idéző diptichonokként, triptichonokként kerültek a falakra. Hogy a sötét-színes, a lefelé-fölfelé, a statikus-mozgalmas ellentétek által szervezett képpárok hátterében valóban ott van-e az Ószövetség és az Újszövetség teológiai párhuzama, vagy ez csak a szemlélőben megszületett asszociáció-e, nem tudom. Az viszont nyilvánvaló, hogy bármi legyen is a festő szándéka, hitbéli háttere, keresése vagy bizonyossága, a kérdés és a válasz is bennünk születik meg.
A teológus és a festő is erre jutott beszélgetésében. A szenthez, a szakralitáshoz közelítő vágy belénk van kódolva. Keresés, kutatás, az önismeret fejlesztése segítenek ahhoz, hogy megtaláljuk. És a kegyelem. Ahogy Weöres Sándor fogalmaz: „Én keresem a hitemet: a hitem is majd megtalál.” Az időtől és a tértől – anyagi világunktól – független tapasztalatok vezetnek a transzcendens felé.
Szöveg: Zászkaliczky Zsuzsanna, fotó: Kónya Ferenc
Konok Tamás volt a budavári szabadegyetem előadója
A Budavári Evangélikus Szabadegyetem második évadának utolsó előtti előadója Konok Tamás Kossuth díjas festőművész volt április 6-án. A Szakralitás és gyógyító erő a kortárs művészetben című előadás rendhagyó módon beszélgetés formájában történt, aminek moderálásában az est házigazdája, dr. Fabiny Tamás püspök működött közre. A szabadegyetemi előadás oldott és vidám hangulatban telt. A művész sokat beszélt pályájáról, életéről. Forrás: eszak.lutheran.hu, szöveg és fotó: Horváth-Hegyi Áron
Konok Tamás már gyermekként vonzódott az absztrakt alakzatokhoz, aminek kialakulásában építész nagyapja nagy hatát gyakorolt rá. Saját bevallása szerint festővé Párizsban vált, ahol évtizedekig élt és alkotott. Korán megmutatkozó tehetségét és munkabírását mutatja, hogy huszonhét éves korában már önálló kiállítása nyílt Párizsban. Mára a magyar festészetben a geometrikus absztrakció meghatározó képviselőjévé vált.
A művész meggyőződése, hogy mindenkinek van talentuma, ezt azonban gondosan ki kell művelni, ha valaki művészi szinten szeretné tehetségét kamatoztatni. Egy mű akkor jó, ha van egy belső mágneses vonzása – ami szinte vágyat kelt a szemlélőbe, hogy időnként újra közelébe kerülhessen.
Sine loco et anno – Ernst Múzeum 2006
Sine loco et anno – eredetileg filológiai kifejezés, olyan műtárgyak és írásművek esetében használják, melyek keletkezésének nem tudjuk a helyét és dátumát. Konok műcímként a szokott helyéhez képest „egy sorral feljebb írja”, így a hiányzó adat jeléből tényleges adat lesz. Épp hogy hely és időpont követi, például: 1990 37×32, akril, vászon; Vass László-gyűjtemény. Kiállításcímként olyan fiktív műélvezői pozícióba invitálja a nézőt, amelyben elfeledkezik a művek akaratlanul is tudomására jutott kontextuális, tárgyi, anyagi meghatározottságairól (pl: Ernst Múzeum, Budapest, 2006. április 13.–május 3., a művész 75. születésnapja, jeles XX. századi életműveket bemutató sorozat),1 és ezeken felülemelkedve a tiszta látvány esztétikai minőségeit tekinti. A néző viszont nem mindig teszi meg azt, amire kérik, és lehet, hogy épp a kijelölttel ellenkező úton indul.
Konok Tamás retrospektív kiállításának, hasonlóan a munkáit ismertető írásokhoz, 2 ugyanis van egy hangsúlyos – bár nem szigorúan kronologikus narratívája: az ábrázoló festészettől a kollázs intermezzóján keresztül a geometrikus absztrakció apoteózisa felé mutató ív. Az „apoteózist” képviselő nagyméretű festmények az Ernst Múzeum üvegtetős, illetve nagytermében láthatók, „az eszményi, spirituális tisztaság” igényétől eltérő, de a teljes életmű reprezentációjához mégis szükséges kollázsok és grafikák pedig a kisteremben és a nagyterem ablakfülkéibe elhelyezett tárlókban kaptak helyet. A kiállítás első része, a Prelude, amely 1949-től a 70-es évekig tartó pályaszakaszt öleli fel, igaz, eldugott helyen, de a posztimpresszionizmus hagyományát folytató, egészen fiatalkori zsengéket is bemutat. Így, mint a 2001-ben megjelent Konok-monográfiában,3 itt is a személyes élettörténet nagyon is helyhez és időhöz kötött keretéből indul el az az egyéni stílustörténeti elbeszélés, mely kicsiben megismétli a „nagy” európai művészettörténet 1880tól 1930-ig előforduló tendenciáinak néhány sarkalatos pontját.
Rózsa Gyula – A szépmesterségek folytatása
Konok Tamás mostanára mesterkonstruktivista lett. Mestere, Bernáth Aurél példáját követő korai képeit, csendéleteit és hűs tájait ezúttal csak a Kiscelli Múzeumban rendezett kiállítás impozáns katalógusa idézi – írja kritikusunk A gondolatmenet struktúrája című kiállítás kapcsán. Gondolhat bárki bármit, Bernáth Aurél tanárnak is rendkívüli volt, ezt korunk doyengalériája fényesen bizonyítja. Csernus, Kokas, Konok – hogy csak őket említsük az élő vagy tegnap még élt legnagyobbak közül – mind az ő osztályában tanulta a szakmát, mind az ő nyomában kezdett el dogozni ötven-hatvan éve. Hogy aztán mind a három növendék hamar szakított a Bernáth-hagyománnyal, hogy tehát ebben az önálló mesterré válásban mennyi érdeme volt az eredendő mesternek, s mennyi az egyéniségnek, azt sosem fogjuk már megtudni. Azt azonban látjuk, hogy a Bernáth-indításban felettébb sokféle lehetőség rejlett: a névsor önmagáért beszél.
Konok Tamás mostanára mesterkonstruktivista lett. Bernáth példáját követő ötvenkilences képeit, csendéleteit és hűs tájait ezúttal csak a kiállítás impozáns katalógusa idézi, akárcsak azt a változássort, amely ekkortájt bekövetkezett párizsi letelepedésével kezdődött. S bár egymást követő korszakainak nyilvánvalóan sok köze volt a romtemplomban most látható tiszta, éles levegőjű panorámához, ragaszkodjunk a jelen látnivalóhoz. Egy legfeljebb tíz-tizenöt éve kezdődött periódus csúcsaihoz, amelyek a nyolcvan felé haladó festő minden érettségét és életkorát semmibe vevő erejét tanúsítják.
Veszprém – Ludium pigmentum kiállítás
Az emberek általában nagy örömet éreznek a színek láttán – írja Goethe Színtanában. A szemnek éppúgy szüksége van rájuk, mint a fényre. Gondoljunk arra a felüdülésre, mikor borús napon a táj egy részletére rásüt a nap, és láthatóvá teszi a színeket. Kiszínesedtek Konok Tamás, az egyik legjelentősebb kortárs magyar konstruktivista festő képei. Korábban inkább monokróm volt a világa, most a kék, vörös, a narancssárga is megjelent a geometrikus-absztrakt irányzatba sorolható munkáiban. Életművének ebből az új fejezetéből nyílt kiállítás szombaton Veszprémben a Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény Galériájában Ludium pigmentum, azaz Színes játékok címmel. Az utóbbi két-három évben festette ezeket a képeket.”Most egy ilyen nagy széria kijött” – fogalmazott a 83 éves festő a rendhagyó megnyitón, amelyen nem művészettörténész vagy esztéta méltatta a munkáit, hanem hagyták az alkotót beszélni. Nyilván nem véletlenül, mert Konok Tamásról köztudott, hogy legalább olyan élvezet hallgatni, mint a képeit nézni.
A gondolatmenet struktúrája – Életmű katalógus
Fővárosi Képtár / Kiscelli Múzeum, Templomtér
The Municipal Picture Gallery / Museum Kiscell, Templespace
1037 Budapest, Kiscelli út 108.
2009. július 2.–augusztus 12.
A kiállítást rendezte / Curated by Fitz Péter
Szöveg / Text by N. Mészáros Júlia, Fitz Péter
Fotó /Photos Szerencsés Gábor
Tervező / Designed by Szerencsés Gábor
Nyomda /Printed by Palatia Nyomda és Kiadó Kft. Győr
Fővárosi Képtár katalógusai 143.
Sorozatszerkesztő: Fitz Péter
Felelős kiadó: dr. Bodó Sándor
SSN 1416 4022
ISBN 978 963 9340 75 6
Ára: 5000.-Ft
Konok-Hetey közös kiállítás az M21-ben
Konok Tamás és Hetey Katalin, Kossuth-díjas képzőművészek tárlatával búcsúzik a Pécsi Galéria Vizuális és Művészeti Műhely az önallóságtól, hiszen hamarosan a Zsolnay Örökség Kezelő Nkft. egyik divíziójaként folytatja működését. Hogy ez milyen hatással lesz a beolvadásnak a galéria művészeti programjára, egyelőre nem tudjuk, ami biztos, hogy ez a kiállítás június 30-ig látogatható az M21 Galériában. Gamus Árpád, a Pécsi Galéria Vizuális és Művészeti Műhely vezetője a kiállítás megnyitója előtt megtartott sajtótájékoztatón elmondta, hogy eredetileg csak Konok Tamás műveinek kiállításában gondolkodtak, de amikor elkezdődtek az egyeztetések a művész lakásán a nemrég elhunyt feleségének Hetey Katalinnak munkáit megismerve rögtön egy közös kiállítás körvonalazódott. Gamus nagy sikerű kiállításra számít, ami méltó hattyúdala lesz a 35 évnyi függetlenséget megélt szervezetnek.
Konok Tamás örömét fejezte ki hogy az ország egyik legszebb új galériájában állíthatja ki nagyméretű művet, amelyek ilyen színvonalas körülmények között még ő maga sem láthatott.
Konok Tamás művészetével hamarosan azok a pécsiek is biztosan találkozni fognak, akik amúgy nem nagyon érdeklődnek a kortárs képzőművészet iránt. A Pécsi Kereskedelmi Központ – a közvélekedés szerint igencsak rondára sikerült és a város látképét elrontó – épülete, a mester egy munkájának mintázatával lesz bevonva és így különleges látványt nyújt majd. Az épület energetikai felújítás keretében kapja meg az új ruháját, aminek a tervezését Oszoli Dénes és csapata végezte.
Párizsiként is megmaradt magyarnak
René Roudaut francia nagykövet mutatta be a Konok Tamás 80 éves Kossuth-díjas festőművész tiszteletére készült kötetet.
Párizsban, 1958 után, mint mondja, egész kis magyar művészkolóniára talált. Ott lett ön is párizsi, francia, miközben megmaradt magyarnak, és ma is megtestesíti a Franciaország és Magyarország közötti oly erős művészeti kapcsolatot, amelynek egyik emblematikus alakja lett” – mondta Konok Tamás-ról René Roudaut, Franciaország magyarországi nagykövete március 30-án, az Akadémián megtartott könyvbemutatón. A franciául, angolul és magyarul megjelent könyvet, amely a Kossuth-díjas festőművész – a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja – életművét tárja az olvasók elé, Marosi Ernő művészettörténész akadémikus ismertette magyarul és franciául a Széchenyi Akadémia által rendezett ünnepségen.
A Kiscelli Múzeum kiadásában, N. Mészáros Júlia és Fitz Péter tanulmányával megjelent könyv a nyolcvanéves művész tiszteletére készült – a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.
Kiscelli Múzeum – A gondolatmenet struktúrája kiállítás
Templomtér – 2009. július 2 – augusztus 2.
Egy nagyon következetes életmű legújabb műveit sohasem önálló mivoltukban lehet szemlélni, hanem az előzmények, összefüggések láncolatába helyezve. Egy olyan alkotónál, mint Konok, ez különösen fontos, hiszen az egyes közelítési módok, képtípusok kapcsolatai évtizedekre mennek vissza. Egy olyan kiállítás, mint a mostani a Kiscelli Múzeum / Fővárosi Képtár Templomterében, amely szándéka szerint összefoglaló kiállítás, azzal az egyértelmű technikai problémával néz szembe, hogy ez az egyébként rendkívüli tér erre a feladatra, már csak méreteinél fogva, nem alkalmas. Tehát a megoldást más irányban kell keresni: az újabb képeket kell bemutatni, melyek még nem szerepeltek a nyilvánosság előtt, de olyan válogatást összeállítani, amely Konok Tamás korábbi művészetére is reflektál, valamilyen módon az évtizedek képtermésének is szintézise. Ez elvileg nagyon csábító megoldás, hiszen az évtizedes összefüggéseket és folyamatokat viszonylag könnyedén fel lehet tárni, a képi kapcsolatokat, modulációkat pontosan be lehet határolni, csak az marad kérdéses, hogy ezek a kiragadott példák mennyiben jelenítik meg, képviselik az egészet.
Konok Tamás – Prima Primissima-díjas
Konok Tamás Kossuth-díjas magyar festő- és szobrászművész. A magyar festészetben és relief épületszobrokban a geometrikus absztrakció markáns képviselője. Felsőfokú tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte, mestere Bernáth Aurél volt. Konok Tamás egyike Magyarország világhírű festőinek. Tanulmányai befejezése utáni kezdő éveiben a tanult figuratív festészetet művelte, de nagyon hamar új fordulatot vett érdeklődése, és azóta konzekvensen halad a maga útján. 1958-ban, párizsi ösztöndíjának idején próbálta összeegyeztetni a természetelvű és az absztrakt stílust. 1959-60-ban újra kijutott Párizsba, s ettől kezdve főleg vonalra építő monotípiákat készített, melyek szerkezete a kollázsokéhoz hasonlatos. Egyéni és csoportos kiállításokon mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban újra és újra megmérettette művészetét, művei elismerésben részesültek.
Konok Tamás festmény egy pécsi házfalon – Válogatott ritmusok
Új külsőt kap Pécsnek a lakosság körében talán legkevésbé elfogadott épülete: a Pécs-baranyai Kereskedelmi és Iparkamara központjaként is működő Majorossy utcai irodaházat Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész egyik alkotásának mintázatával díszítik.
Oszoli Dénes építész a beruházás részleteiről tartott pénteki sajtótájékoztatón elmondta, hogy az ingatlan külső megjelenésének megváltoztatására annak halaszthatatlan energetikai korszerűsítése kínál lehetőséget. Az épület éves energiaköltsége 20 millió forint, a tulajdonos és az üzemeltető a kiadások csökkentéséért májustól augusztus végéig összesen 45 millió forintot költ a tető, a külső homlokzat utólagos hőszigetelésére, a kazán cseréjére.
Talán az ország legnagyobb képzőművészeti alkotásának alapjául szolgál a Pécsi Kereskedelmi Központ épülete, hiszen október 10-én átadták a Konok Tamás Válogatott ritmusok I. című művével díszített, felújított irodaházat. Amikor a Párizsban élő idős Kossuthdíjas festő- és szobrászművész meglátta alkotását 2400 négyzetméteren, maga is meghatódott.
Zsolnay galéria: Hetey Katalin és Konok Tamás kiállítása
„Hetey Katalin és Konok Tamás számos kiállítás résztvevője volt már. Sokszor állítottak ki együtt érdekes párhuzamban megjelenítve a két műfaj jellegzetességeit egyéni ízzel, belső tartalommal úgy, hogy mindkét művész autonóm személyiség maradt. Hosszú alkotói pályájuk eredményeivel nemcsak a magyar, hanem az egyetemes művészettörténet részévé is váltak. Mindketten hallatlan precizitással és a technikai tárházak sokaságával oldották meg feladataikat, kutatva a tér és a sík, a mozgás és nyugalom, valamint az idő és tér problematikáját. Ezen a kiállításon különleges élményt adhat majd a látogatónak a kiállítótér nagy tereiben a kiállított 65 festmény és 57 szoborpárbeszéde.”Nagyon modern, nagyon elvont, mégis voltak kedvenceim…Érdemes volt egy vasárnap délutánt rászánni. A festmények hatalmasak – nem is tudom, mekkora műterem kellett ezek megfestéséhez. A szobrok tetszettek jobban, ötletesek, mindenféle modernségükkel együtt, vagy dacára. Egyes részeik mozgathatók, így aztán (aki bátor és hozzá mer nyúlni) átalakíthatja, átszerkesztheti az alkotást.
Néhány a szobrok és festmények sokaságából:
Id. Konok Tamás Don-kanyarban készült fotói a moszkvai Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumában
Ellenségkép nélkül címmel idősebb Konok Tamás egykori haditudósító Don-kanyarban készült fotóiból nyílt pénteken kiállítás a moszkvai Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumában.
“Jelképes az, hogy Oroszországban, ahol az ortodox egyház mellett a háborúban aratott győzelem az orosz társadalmi lét egyik alappillére, és éppen a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumában, amely ennek a győzelemnek a szentélye, itt nyitottunk meg egy magyar kiállítást” – emelte ki az MTI-nek a május 15-ig nyitva tartó rendezvény jelentőségét Baranyi András, a Balassi Intézet Moszkvai Magyar Kulturális Intézetének igazgatója.
Az is fontos, hogy ezek a képek nem azt mutatják meg, milyen fegyverekkel lőttek a magyar katonák, hanem a hétköznapokat, a doni tájat ábrázolják és azt, milyen körülmények között éltek ott az emberek. 1995 óta, amikor Moszkvában megnyílt a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeuma, ez az első magyar kiállítás, amelyet a doni események 70. évfordulója alkalmából rendeztünk – mondta az igazgató és hozzátette, hogy az orosz fél nagyon pozitívan fogadta a magyar kezdeményezést. Elfogadta azt az üzenetet is, hogy nem egyszerűen csak történelmi dokumentumokról van szó, hanem annak a bizonyítékai ezek a fotók, hogy téves az az álláspont, miszerint minden magyar agresszor volt. A 207 ezer fős második magyar hadsereg katonái, akik közül 215 ezren nem tértek haza, nem a saját akaratukból érkeztek orosz földre – tette hozzá Baranyi András. Vlagyimir Zabarovszkij, a Nagy Honvédő Háború Központi Múzeumának igazgatója is azt hangoztatta: nem az a lényeg, hogy ki, melyik oldalon állt több évtizeddel ezelőtt, hanem az, hogy tiszteljük egymás katonáit, akik annak idején parancsot hajtottak végre. Az igazgató az MTI-nek elmondta: Konok Tamás alkotásaiból kitűnik, mennyire objektív, békés ember volt, aki nem a vért, és az agressziót, nem a harcokat és a halált kereste, hanem azt a háborút mutatta meg a hátországban, amilyen az valóban volt. Érzékelhető, hogy jó volt az emberekhez, mert a fotókon sokan mosolyogtak, természetesen viselkedtek, elengedték magukat.
Népszava – Mi, képzőművészek árucikket állítunk elő
Teljesen abszurdnak tartja Konok Tamás, hogy Makovecz Imre kis baráti társasága, mely önmagát akadémiának nevezte el, politikai hatalmat kapott és belekerült az alkotmányba. A Kossuth-díjas festőművész szerint ez nem tesz jót a művésztársadalomnak, a nemzetközi megítélésünknek és országunknak sem. Úgy véli, a szabad játéktéren természetesen helye van a Magyar Művészeti Akadémiának, de semmi nem jogosítja fel őket, hogy kisajátítsák az egész művészeti életet.
2008 – Konok Tamás lett az év festője
Konok Tamás Kossuth-díjas festőművésznek ítélték az idén a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának Életmű-díját.
Az elismerésről évről évre a kortárs magyar festészet kiválóságaiból álló bizottság dönt, a díjat Schneider Márta, az Oktatási és Kulturális Minisztérium szakállamtitkára adta át Konok Tamás festőművésznek hétfőn.Konok Tamás 1930. január 9-én született Budapesten; 1945-1949 között végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendékeként, többek között Bernáth Aurél keze alatt. Tanulmányai elvégzése után kezdetben figurális stílusban alkotott, majd 1958-as párizsi ösztöndíját követően az absztrakt kifejezésmód felé fordult. Később kollázsokat, vonalra épülő monotípiákat készít. A mai napig jellemző nonfiguratív ábrázolásmódja a ’70-es évek elején bontakozott ki; hosszú időn keresztül élt Párizsban és Zürichben.Konok Tamás festményeit az elmúlt évtizedekben száznál is több önálló és csoportos kiállításon csodálhatták meg az érdeklődők, alkotásai több tucat hazai, európai és tengerentúli közgyűjteményben megtalálhatók.A 78 éves, ma is aktív művész elnyerte egyebek mellett a Fiatal alkotók díját (1955), a Derkovits-ösztöndíjat (1958), a New York-i Hertford Alapítvány ösztöndíját (1963), a Magyar Festők Társaságának Díját. 1998-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjének polgári tagozatával tüntették ki.
N. Mészáros Júlia: Konok Tamás – Hungart sorozat
Konok Tamás (1930) Kossuth-díjas festőművész 1959-ben Párizsban telepedett le. Hosszú, következetes munkával geometrikus absztrakt festővé érett. 1980-ban rendezte első önálló kiállítását Magyarországon, azóta folyamatosan jelen van a hazai művészeti életben. Festészetét a tiszta geometrikus nyelv, az anyag, forma és vonal feszültségteli kapcsolata, a mozgás, ritmus, arány és mérték finom egyensúlya, a zenei hangzás érzetét keltő, gazdag színhasználat és a harmónia iránti nagyfokú érzékenység jellemzi. Képeinek témái a valóság és a világ, a személyes és az univerzális, a tér és az idő filozófiai és művészeti problémái.
Méret: 145 x 195 mm
Terjedelem: 144 oldal
Kivitel: cérnafűzött, keménytáblás
Fogyasztói ár: 1995 Ft
Kiadói ár: 1500 Ft
Barcsay mester és tanítványai: Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás
A Barcsay Jenő Művészeti Alapítvány, Kónya Márta és Kónya Ferenc Barcsay-jogutódok jóvoltából 2013. december 4-én kiállítás nyílt az Intézetben Barcsay Jenő és tanítványainak műveiből. A vendégeket dr. Preiszinger Andrea belgyógyász szakorvos köszöntötte, aki orvosi tanulmányainak felidézése kapcsán beszélt Barcsay Jenő: Művészeti anatómia című könyvéről. Kónya Ferenc a Barcsay Jenő Művészeti Alapítvány célkitűzéseiről, valamint a vándorkiállítás létrejöttének körülményeiről beszélt a jelenlévőknek, Molnár Péter képzőművész pedig a mester és tanítványainak kompozíciós világába vezette be a megnyitó hallgatóságát. A megnyitón közreműködtek az Intézet hallgatói: Carolina Luis (Portugália) és Laia Tur Saura (Spanyolország).
A kiállítás csak előzetes bejelentkezés után tekinthető meg 2014. január 10-ig.
Fortepan Blog – Művészember mundérban
A maga nemében egészen különleges fotóhagyatékot mutat be a Fortepan. Konok Tamás festőművész tette lehetővé számunkra, hogy édesapja mintegy 15 ezer darabos fotóhagyatékának általunk kiválasztott részét – 1200 képet – közzétegyünk. A papírképeket, negatívokat és színes diákat tartalmazó gyűjtemény jelentős része a történelem viharaiban elpusztult, de még így is jelentős mennyiségű az, ami megmaradt a családnál. A Fortepanon látható, a fotós életútját végigkísérő 1200 képet ebben a válogatásban elsőként mi tehettük közzé. Az örökös a hagyaték teljes egészét, a mintegy 6 ezer digitalizált képet és vele együtt az eredeti filmanyagot, a Fortepanos publikációval párhuzamosan, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának ajándékozza, ahol méltó körülmények között őrzik és dolgozzák fel majd a jövő számára.
A pusztán lelkesedésből életre hívott és működtetett Fortepan történetében egyébként nem ez az első együttműködés állami fenntartású közgyűjteménnyel: a tavaly felfedezett, ugyancsak páratlan értékű Schoch-hagyaték is erre a sorsra jutott, amikor az örökösök nyáron a Nemzeti Múzeumra bízták a 100 éves térhatású fényképek eredeti üveglemezeit. Nagy Gyula 1956-os forradalmat megörökítő negatívjait is közgyűjteményben, a Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményében helyezték el a fényképész örökösei.
Az igazi művészet a kvalitáson múlik
Konok Tamás valójában sosem vágyott arra, hogy gyűjteménye legyen. Tulajdonképpen nem tett komolyabb erőfeszítéseket annak érdekében, hogy megalapozzon és aztán folyamatosan és szisztematikusan továbbépítsen egy kollekciót. A gyűjtemény tulajdonképpen magától nőtt ki, ezért is volt meglepő magának Konok Tamásnak is, amikor 2008-ban Győrben bemutatták a kollekció válogatott műveit. A képzőművész-gyűjtő elmondása szerint furcsa volt együtt látni a gyűjtemény 250-300 darabos grafikai részlegéből válogatott lapokat, hiszen közülük több olyan is volt, ami csak nagyon ritkán került a szeme elé. Emiatt sem tartja magát klasszikus gyűjtőnek: otthonában vagy műtermében nemigen rakja ki a falakra sem mások, sem saját képeit. Úgy érzi, túlságosan befolyásolná az alkotásban, így helyette inkább a tér tiszta, szinte minimalista megjelenése áll közelebb igényeihez.
Szépművészeti Múzeum – A digitális agy anatómiája
2010_35 Az elektronikus agy anatómiája I. – 200x180cm – Akril,vászon
2014. június 26. – szeptember 7. Konok Tamás kabinet kiállítása a Szépművészeti Múzeum 1800 utáni gyűjteményének egyik első emeleti termében Hans Beltingnek, a világhírű német művészettörténésznek a művészettörténet végéről értekező gondolataira reflektál. Az eddig megrendezett tíz kabinet kiállítás közül az elsőhöz, Jovánovics György szobrászművész kiállításához maga Belting professzor írt katalógust. Könyvei itthon és a nemzetközi színtéren egyaránt meghatározó jelentőségűek.
Hans Belting A művészettörténet vége. című kötetében a következőket írta: „A komputer […] a múzeum szerepének átgondolására is késztet – a számítógép képes mindent gyűjteni (tárolni), amennyiben megfosztja a testi egzisztenciájától mindazokat a dolgokat, amelyeket egy múzeum gyűjt (és kiállít). Ily módon a múzeum és a számítógép termékeny ellentmondásba kerül egymással. A múzeumban a testtel rendelkező kiállítási tárgyak helyének megtapasztalásáról, illetve a tárgyak származásának és közvetítettségének idejéről van szó, míg a számítógépben a képek hely nélkül és időtlenül vannak jelen, és ennek köszönhetően testetlen információkká is változhatnak.
Martos Gábor – Vigyázat! Frissen mázolva! I. Esetleges esettanulmány
Konok Tamás festőművészt valamikor ez év késő tavaszán felkereste egy gyűjtő ismerőse azzal, hogy felkínáltak számára egy Konok-munkát, ám részben a kompozíció kvalitásai, másrészt a képért kért gyanúsan kedvezőnek tűnő ár miatt neki fenntartásai vannak. A festő megnézte az állítólagos munkájáról készített fotót, és egyértelműen kijelentette: a képet nem ő festette. A történet ezzel akár itt véget is érhetett volna, hiszen mint Konok Tamás elmondta, nem először fordul elő vele ilyesmi, úgy öt évvel ezelőtt egy gyűjtője felhívta: mivel neki sürgősen el kell utaznia, arra kéri a festőt, hogy menjen be az egyik fővárosi kép- és régiséggalériába (az egyik legrégebbibe és legismertebbe), és vegye meg egy ott lógó képét, mert nem szeretne lemaradni róla, s ahogy hazaér, természetesen azonnal kifizeti az árát a művésznek és elhozza tőle a festményt. Konok be is ment az üzletbe, ahol döbbenten szembesült a – mint most mondja – „dilettáns hamisítvánnyal”. Azonnal kérte a galéria vezetőjét, akinek elmondta, hogy a nevével árult kép nem az ő munkája. A galéria vezetője természetesen azonnal levette a falról a festményt – s a dolog itt nagyjából be is fejeződött (legalábbis a művész nem tud a további fejleményekről; a cég vélhetően visszaadta a képet a beadónak, és hogy azután mi lett vele – akár a képpel, akár a beadóval – ki tudja).
Konok Tamás és Fabiny Tamás disputájával új sorozat indult a Ludwig Múzeumban
Budapest – 2014. január 9-én Kortárs és szakrális? címmel Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész és Fabiny Tamás evangélikus püspök beszélgetésére gyűltek össze az érdeklődők. Az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Ludwig Múzeum szervezésében létrejövő sorozat kezdő alkalmán megtelt előadóterem fogadta a disputa résztvevőit. Szöveg: Galambos Ádám; fotó: Szabad Júlia
Kettős ünneppel vehette kezdetét a Kortárs és szakrális, avagy Asztali beszélgetések a Ludwig Múzeumban című sorozat, ugyanis a hazai és nemzetközi szinten is megbecsült Konok Tamás festőművész nemcsak a disputa első résztvevője volt, hanem aznap ünnepelte születésnapját is. Így a beszélgetést követően lehetőség nyílt a művész köszöntésére, ünneplésére is.
Mi köze a kortárs művészetnek a szakralitáshoz? Lehet-e ma olyan alkotásokat készíteni, amelyek transzcendens tartalommal bírnak? Van-e egyházi befogadókészség a szakrális művészetre? Nem egy letűnt kor víziója csupán? – Ezekre és hasonló kérdésekre kereste a választ a sorozat.
A beszélgetés a szent és profán definiálásával indult. „Elprofanizálódott ez a világ, a szakralitásnak egyre kevesebb tere van. Két világ polgárai vagyunk, így egyszerre tartozunk a szenthez és profánhoz is. A kérdés az: inkább a profánt próbáljuk szakralizálni, vagy a szakrálist profanizáljuk? Korunkban inkább az utóbbit látjuk, nem csoda a mondás: ma már semmi sem szent” – fogalmazott Fabiny Tamás.
Konok Tamás: a művészet nem futballmeccs
A művészet a boldogság lehetősége; azért szép, mert nem parancsolat, csak egy felkínált lehetőség pár percnyi örömre. A művészet nem futballmeccs – mondja a lapunknak nyilatkozó Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész, a Nemzet Művésze.
– Érdektelen, hogy ki az a Konok Tamás. Festőművész vagyok, egyetemi tanár, az is lényegtelen, hogy ki milyen díjat kap – feleli, amikor azzal a Siófokon az utóbbi időben gyakran hallható kérdéssel szembesítjük: ki az a Konok Tamás ? Ahogyan megírtuk, élénk Facebook-vita alakult ki: civilek háza, vagy galéria legyen-e az egykori siófoki könyvtárépületből? Konok Tamás több ezer darabos gyűjteményére alapítva egy galéria kialakításáról még az előző városvezetés hozott döntést és kötött együttműködési megállapodást a Konok-Hetey Alapítvánnyal. Egy Facebook-csoport nemrég kilátásba helyezte: akár tüntetést is szervez a képtár ellen.
– Egy kis múzeumot megtöltene az a közel ötszáz műalkotást rejtő anyag, amire öt éve, amikor előszedtem, magam is rácsodálkoztam, akkor még Párizsban élve – így a Kossuth-díjas festő, akinek édesapja, idősebb Konok Tamás fotográfus-haditudósítóként kísérte Leica gépével a 2. magyar hadsereget 1942. decemberéig. – Egy művész folyton vesz, cserél, nálam is évtizedek alatt állt össze. Ezek az alkotások kiegészítik a magam és a feleségem életművét. Se utódom, se rokonom, a gyűjtemény, illetve a néhai szobrászművész feleségem iránti felelősségérzet vezetett abban, hogy még az ő életében egy alapítványt hozzunk létre, mely elmúlásunk után is kezeli az alkotásainkat és a többi művet. Siófoki barátom, Juhász László vetette föl, hogy a balatoni fővárosban megüresedett a régi könyvtárépület. Két alkalommal is találkoztunk az előző polgármesterrel, átalakítási tervek is készültek, majd hosszú távú megállapodást kötöttünk. A polgármester-választás után érhető módon idő kellett a tájékozódásra, az új városvezetőnek nem is volt tudomása a köztünk létrejött szerződésről. Mivel az ingatlan más célú hasznosítása merült föl, szeretnénk tudni, az új városvezetés érvényesnek tekinti-e a megállapodást. A tavasszal ugyanis dönteni szeretnénk a gyűjtemény sorsáról.
Ludvig Múzeum – Konok Tamás retrospektív kiállítása
A Ludvig Múzeum 1995. október elején rendezte meg Konok Tamás festőművész átfogó kiállítását, mely Budapesten ilyen formában még nem volt látható. Ezzel a geometrikus absztrakt művészetnek a múzeum állandó gyűjteményéből lényegében hiányzó aspektusát dolgoztuk fel, folytatva a közelmúltban megkezdett hasonló jellegű kiállítások sorát. Konok Tamás ma már javarészt itthon él, a hazai közönség számára azonban még mindig kevésbé ismert, mint a párizsi és zürichi tárlatlátogatók számára, ahol az elmúlt évtizedeket töltötte. Korábban egy kisebb tárlatát a Vasarely Múzeumban láthatták az érdeklődők 1991-ben, de a ’95-ös kiállítás volt a művész első legjelentősebb magyarországi bemutatkozása fontos régi munkákkal és a legfrissebb alkotásokkal.
Egy humanista főtiszt képei a Don-kanyarból
Id. Konok Tamás az elsők között vásárolta meg az akkor újdonságnak számító, színes képeket készítő fényképezőgépét 1938-ban, de akkor még nem gondolta, hogy a Leicával a keleti fronton készít majd felvételeket 1942-ben. Az amatőr fotós szegény családi háttere miatt ment katonának, majd a haditudósító század parancsnokaként kísérte végig a 2. magyar hadsereget. A háború szörnyűségei helyett figyelme inkább a katonaéletre, az orosz tájra és emberekre, illetve magára a fotózásra koncentrálódott, de ő volt az első, aki fotót készített Horthy fiának lezuhant repülőjéről is. Képei az OSA Centrális Galériájában tekinthetők meg.
A magyar hadvezetés 1942-ben állította fel a 2. magyar hadsereget, amelyet a keleti frontra küldtek harcolni. A katonákat a frissen felállított haditudósító század kísérte, parancsnokuk id. Konok Tamás őrnagy (1898-1970) volt. A civilben is szenvedélyes amatőr fényképész nyakában két Leica lóg, az egyikkel fekete-fehér, a másikkal színes képeket készített. Az utóbbi egy akkor csúcskategóriásnak számító C3-as gép volt, 1938-ban jött ki ez a típus.
Index cikk : Barakonyi Szabolcs (szerkesztő) Tamás Bence, Gáspár Varga János (filmarchívum)
Olvassa tovább…
Moszkvában nyílt kiállítás idősebb Konok Tamás fényképeiből
A moszkvai Nagy Honvédő Háború központi Múzeumában Ellenségkép nélkül címmel kiállítás nyílt idősebb Konok Tamás egykori haditudósító fényképeiből. A kiállításon több, mint 70 fotó látható, amelyek egyszerű emberek életét mutatják be a háború embertelen körülményei között. A kiállítás ünnepi megnyitóján részt vett a Nagy Honvédő Háború központi Múzeumának igazgatója, Vlagyimir Zabarovszkij, az oroszországi magyar nagykövet Íjgyártó István, a Magyar Kulturális Központ igazgatója, Baranyi András és a fényképész fia, ifj. Konok Tamás festő.
Üdvözöljük honlapunkon
Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy felkereste a Konok-Hetey Művészeti Alapítvány honlapját.
A két alapítónk, Hetey Katalin és Konok Tamás Kossuth díjas művészek életműve mellett hat további gyűjteményünk jelentős életművet, különleges dokumentumokat, több mint 150 év művészek közötti levelezési anyagát, archív fotókat, ritka művészeti könyveket és albumokat tartalmaz, ezekkel Ön is megismerkedhet.